Post by Murdian on Feb 14, 2006 16:12:49 GMT 1
Név: Murdian
Kor: 29 év
Nem: Férfi
Kalóz társ.: Átkozottak
Tisztség: Matróz és hajó ács az Árny nevû hajón...
Murdian valamikor nagy hírû bajnok volt a messzi nyugaton, de mostanra átka kezd be teljesülni.
Inkább kezdjük az elején... Egy kikötõtulajdonosnak új fia született. Az anya a szülés közben halt meg, ezért a fiú testvér híjján etyke maradt. Az apa lelki válsága egész társaságának a vesztét okozta. A csõd után nem sokal öngyilkosság hajtott végre.
A fiút nagybátyja vette oltalma alá, akinél Murdian kitanulta a kötelezõ alapokat, majd vándor útjai során akrobatikát és hasonló fizikai vonatkozású folyamatokat tanult meg. Ezután a régi korok kardvívó mesterei tanították a fiút mind fegyverforgatásra, mind pedig illemtanra. A ifjú sorra nyerte a versenyeket, és pár év után hatalmas elismertségre tett szert. Az évek múltával a gondviselõ örök nyugadalomra tért, és Murdian újfent egyedül maradt. A kicsapongó életmódnak köszönhetõen a gyorsan szerzett pénz, gyorsan elúszott a hírnévvel együtt. Ezután testõrnek állt egy nemes hajójára, ami a Keleti- kapu felé vette az irányt. Pár hét elmúltával a tomboló tájfunok ismeretlen vidékre terelték a galleont. Sosem látott hegyormok jelentek meg a horizont ködfödte vonalán.
A nemes urat valamiféle örület fogta el, ami késõbb kiterjedt az egész legénységre. Másnap kora hajnalban Murdian kiabálásra ébredt:- Hajó...hajó a láthatáron!
Mikorra felért a fedélzetre, az idegen hajó közelebb ért, és furcsa módon rajzolódott ki teljes alakja: A vitorla szakadtan csüngött a bomló árbocon, a hajótesten cápaharapásra emlékeztetõ rések voltak, és az orr leginkább egy egy villámcsapástól megtépázott albatroszra emlékeztetett. A következõ pillanatban az idegen hajó ágyúi hatalmas dörejjel szakították szét Murdian mögött az árbócot. A többi ágyúgolyó is alapos munkát végzett: A galleon inkább emlékeztetett egy égõ házra, amibõl már csak a legszerencsésebb svábbogarak tudnak kijutni, mint egy birodalmi vitorlásra.
Ezután sötét lett...
A fiatal egy ismeretlen, fekete ruhás nõ kántálására ébredt. Iszonyú fájdalmat érzett lábai körül, amit aztán valami furcsa, bizseregtetõ érzés váltott fel. Ismét eszméletét vesztette.
Pár nap múltán újra magához tért. Egy párás szobában találta magát. A lábai remekbe szabottan mûködtek, pont, mint régen, amit Murdian egy nagy sóhajjal köszönt meg a Teremtõnek. Felült. A kis ajtó és az ablakok nyitva voltak. Odakintrõl piaci kiáltozásnak beillõ hanok szûrõdtek be.
- Csak azok az idióta Brad-kalózok. - mondta egy hûvös hang a sarokból. A fiú lassan megfordult. A kis karosszékben egy pipázó alakot pillantot meg.
"Kik azok a Brad-kalózok? Ki vagy te? Hol vagyok? És hol vannak a többiek?" - gondolta magában...
- Óóóóóó, ez igen hosszú történet és nekem nincs túl nagy kedvem mesélni ilyen kis taknyosoknak. - válaszolt az öreg, aki lassan feltápászkodott karosszékébõl.
- Taknyos? Na várj csak...- és Murdian a kardjához nyúlt.
- Bocsánat, nem úgy gondoltam. Mellesleg ez az Átkozottak- szigete, az Ármány- tenger legnyugatibb szigete...- dörmögte a vén kalóz, és lassú léptekkel a fiú mellé sétált. A halvány napsugarak megvilágították teljes testét: Szürke szakálla koszosan lógott elõre, arcát sebhelyek borították. Ekkor villant a fiú agyába a felismerés: Az öreg béna. Bal karja és lába hiányzott, gerince pedig meggörbült az idõ súlyától.
- Én leszek a tanítód az Árny nevû hajón...
A napok elteltével új átok fogant az Átkozottak szigetén. A fiú teste és arca elváltozott. Régi énje a semmibe veszett az új test megjelenésével egy idõben. Embertelen csúfság vett erõt az áldozaton, aki ezután az átkozottak új tagja lett.
Murdian, mentorával Az Árnyon szolgálnak, mint matróz.
A fiú mesterivé fejlesztette fürgeségét és kardvívási képességét. Remekmû lett a gyilkolás terén. Függetlenségét megõrizve várja azokat a szerencsétleneket, akik az Ármány- tenger ezen szegletére vetõdnek. Most matróz és felelõs ács.
Jellem:
Murdian szabadszellemû, mégis betartja a helyi törvényeket. Hidegen haggyák az evilági élvezetek, csak a tudományos világ és a kovácsmesterség vonza egy cseppet. Szereti a mesterien elkészített fegyvereket, és az igényes munkát. Beletörõdött testének átkába, de gyûlöli, ha emiatt csúfolják.
Küllem:
Mint már említettem, Murdian teste elváltozott, arca elcsúfult és mostanra elég heg borítja ahhoz sikeresen megfélemlítsen egy medvét. Izmai természetellenesen megdagadtak, és csontjai szintén keményebbek lettek. Kb. 185 cm, 84 kg, szürkés- fekete, rövid haj, kék szem. 29 éves.
Felszerelés:
Sok különleges könyv van hegyi házában, ahol 40 arannyi vagyonát tartja. Ezen felül sötét, zöldes-kék köpenye alatt két vívókardot visel, két csizmájában két tõr lapul, királykék nadrágját egy különleges öv csatolja sötét szürke ingjéhez. Ezen öv segítségével Murdian rendkívüli sebességgel tud harcolni, és ugrásainak távolsága is nõ.
// Ne értsétek félre. Ez nem egy rikító kék öltözet!! //
Kor: 29 év
Nem: Férfi
Kalóz társ.: Átkozottak
Tisztség: Matróz és hajó ács az Árny nevû hajón...
Murdian valamikor nagy hírû bajnok volt a messzi nyugaton, de mostanra átka kezd be teljesülni.
Inkább kezdjük az elején... Egy kikötõtulajdonosnak új fia született. Az anya a szülés közben halt meg, ezért a fiú testvér híjján etyke maradt. Az apa lelki válsága egész társaságának a vesztét okozta. A csõd után nem sokal öngyilkosság hajtott végre.
A fiút nagybátyja vette oltalma alá, akinél Murdian kitanulta a kötelezõ alapokat, majd vándor útjai során akrobatikát és hasonló fizikai vonatkozású folyamatokat tanult meg. Ezután a régi korok kardvívó mesterei tanították a fiút mind fegyverforgatásra, mind pedig illemtanra. A ifjú sorra nyerte a versenyeket, és pár év után hatalmas elismertségre tett szert. Az évek múltával a gondviselõ örök nyugadalomra tért, és Murdian újfent egyedül maradt. A kicsapongó életmódnak köszönhetõen a gyorsan szerzett pénz, gyorsan elúszott a hírnévvel együtt. Ezután testõrnek állt egy nemes hajójára, ami a Keleti- kapu felé vette az irányt. Pár hét elmúltával a tomboló tájfunok ismeretlen vidékre terelték a galleont. Sosem látott hegyormok jelentek meg a horizont ködfödte vonalán.
A nemes urat valamiféle örület fogta el, ami késõbb kiterjedt az egész legénységre. Másnap kora hajnalban Murdian kiabálásra ébredt:- Hajó...hajó a láthatáron!
Mikorra felért a fedélzetre, az idegen hajó közelebb ért, és furcsa módon rajzolódott ki teljes alakja: A vitorla szakadtan csüngött a bomló árbocon, a hajótesten cápaharapásra emlékeztetõ rések voltak, és az orr leginkább egy egy villámcsapástól megtépázott albatroszra emlékeztetett. A következõ pillanatban az idegen hajó ágyúi hatalmas dörejjel szakították szét Murdian mögött az árbócot. A többi ágyúgolyó is alapos munkát végzett: A galleon inkább emlékeztetett egy égõ házra, amibõl már csak a legszerencsésebb svábbogarak tudnak kijutni, mint egy birodalmi vitorlásra.
Ezután sötét lett...
A fiatal egy ismeretlen, fekete ruhás nõ kántálására ébredt. Iszonyú fájdalmat érzett lábai körül, amit aztán valami furcsa, bizseregtetõ érzés váltott fel. Ismét eszméletét vesztette.
Pár nap múltán újra magához tért. Egy párás szobában találta magát. A lábai remekbe szabottan mûködtek, pont, mint régen, amit Murdian egy nagy sóhajjal köszönt meg a Teremtõnek. Felült. A kis ajtó és az ablakok nyitva voltak. Odakintrõl piaci kiáltozásnak beillõ hanok szûrõdtek be.
- Csak azok az idióta Brad-kalózok. - mondta egy hûvös hang a sarokból. A fiú lassan megfordult. A kis karosszékben egy pipázó alakot pillantot meg.
"Kik azok a Brad-kalózok? Ki vagy te? Hol vagyok? És hol vannak a többiek?" - gondolta magában...
- Óóóóóó, ez igen hosszú történet és nekem nincs túl nagy kedvem mesélni ilyen kis taknyosoknak. - válaszolt az öreg, aki lassan feltápászkodott karosszékébõl.
- Taknyos? Na várj csak...- és Murdian a kardjához nyúlt.
- Bocsánat, nem úgy gondoltam. Mellesleg ez az Átkozottak- szigete, az Ármány- tenger legnyugatibb szigete...- dörmögte a vén kalóz, és lassú léptekkel a fiú mellé sétált. A halvány napsugarak megvilágították teljes testét: Szürke szakálla koszosan lógott elõre, arcát sebhelyek borították. Ekkor villant a fiú agyába a felismerés: Az öreg béna. Bal karja és lába hiányzott, gerince pedig meggörbült az idõ súlyától.
- Én leszek a tanítód az Árny nevû hajón...
A napok elteltével új átok fogant az Átkozottak szigetén. A fiú teste és arca elváltozott. Régi énje a semmibe veszett az új test megjelenésével egy idõben. Embertelen csúfság vett erõt az áldozaton, aki ezután az átkozottak új tagja lett.
Murdian, mentorával Az Árnyon szolgálnak, mint matróz.
A fiú mesterivé fejlesztette fürgeségét és kardvívási képességét. Remekmû lett a gyilkolás terén. Függetlenségét megõrizve várja azokat a szerencsétleneket, akik az Ármány- tenger ezen szegletére vetõdnek. Most matróz és felelõs ács.
Jellem:
Murdian szabadszellemû, mégis betartja a helyi törvényeket. Hidegen haggyák az evilági élvezetek, csak a tudományos világ és a kovácsmesterség vonza egy cseppet. Szereti a mesterien elkészített fegyvereket, és az igényes munkát. Beletörõdött testének átkába, de gyûlöli, ha emiatt csúfolják.
Küllem:
Mint már említettem, Murdian teste elváltozott, arca elcsúfult és mostanra elég heg borítja ahhoz sikeresen megfélemlítsen egy medvét. Izmai természetellenesen megdagadtak, és csontjai szintén keményebbek lettek. Kb. 185 cm, 84 kg, szürkés- fekete, rövid haj, kék szem. 29 éves.
Felszerelés:
Sok különleges könyv van hegyi házában, ahol 40 arannyi vagyonát tartja. Ezen felül sötét, zöldes-kék köpenye alatt két vívókardot visel, két csizmájában két tõr lapul, királykék nadrágját egy különleges öv csatolja sötét szürke ingjéhez. Ezen öv segítségével Murdian rendkívüli sebességgel tud harcolni, és ugrásainak távolsága is nõ.
// Ne értsétek félre. Ez nem egy rikító kék öltözet!! //