Post by Azumaria Cristopher on Jul 7, 2006 21:07:16 GMT 1
Név: Azumaria Cristpher
Kor: 18 év
Nem: nő
Kalóz társaság: Lopakodó Csempészek
Tisztség: matróz és mágus
Története:
Azumaria szülei maguk is kalózok voltak. De ami furcsaság két különböző kalózbandához tartoztak….
Tehát a történet kicsivel több, mint 19 éve kezdődött. Az Ármány tengeren vihar dúlt, s ezen kedvezőtlen időben az Urduzh és a Viharmadár legénysége vívta csatáját a köztük lévő
kereskedőhajóért. Melynek raktere súlyos és felettébb értékes tárgyakkal volt megrakva. Mindkét hajót érték károk s az emberek is szép számmal estek a vízbe. Közöttük a Borodor Testvériség egy boszorkánya és az Átkozottak egy varázshasználója. Mikor a vihar elült e két kalóz egyazon szigeten tértek magukhoz. Kezdetben mint várható volt ellenségként kezelték egymást, de ez idővel változott. Méghozzá oly annyira, hogy köztük szerelem lobbant. A nőt nem zavarta a férfi egyre inkább eltorzuló külseje s boszorkány lévén megpróbált segíteni kedvesén. De mint várható volt, nem sikerült. De mindkettőjük örömére szerelmüknek gyümölcs is lett. Nagy gonddal és figyelemmel nevelték lányukat. Az édesapja mindent megtanított Azumarianak ami a hajózáshoz elengedhetetlen, édesanya pedig a mágia rejtelmeibe avatta be. Bár a lányuk a tengeren élők legveszedelmesebb fenyegetésének erejével rendelkezett, a tűz hatalmával. S mint a tűz jelleme is változó.
Úgy 7éves lehetett mikor a szigetüktől nem messze kikötött egy hajó, apja haldoklott anya pedig próbált rajta segíteni. A kislány is a szigeten felelhető gyógynövényeket gyűjtött mikor rátaláltak a katonák. S magukkal ráncigálták, bár kicsiny volt még, de mindent megtett, hogy megszabaduljon foglyul ejtőitől. De nem sikerült …. Elszakadt családjától. A hajóút viszont nem tartott túl sokáig, a hajón tűz ütött ki. S ez nem marad figyelem nélkül a tengeren, a kereskedő hajó félig az oldalára dőlt hiába sokan már mentőcsónakokban ültek Azumaria viszont a hajón marad, s nem is törődtek az amúgy is furcsa lánykával. A csónakok hamar eltávolodtak a süllyedő hajótól. De érkezett egy másik hajó, fekete alapon fehér koponyát ábrázoló zászlója megkülönböztette a kereskedőhajóktól,- inkább csak valami megmenthető értéket kerestek- ez a hajó az Eltagrosz volt. Azumaria egy körbeéget már az isten tudja mire szolgáló fadarabon ült, nem sírt. A hajóról valaki lemászott egy hágcsón és megragadva a lánykát felvitte a fedélzetre.
Általános moraj futott végig a legénységen ~ Nő a hajón!! ~, de kilépett a férfiak sorából egy telt idomokkal rendelkező nő.
- Ugyan már, én sem hoztam rátok balszerencsét!- gúnyos mosoly ült ki az arcára, s a lány mellé térdelt- Majd a kapitány dönt a sorsáról! –ezzel karon ragadta a lánykát a marcona nő és szinte maga után vonszolta. A kapitányhoz, ott félórás eszmecsere után, -amelynek kik az ajtó elé fértek fültanúi voltak- a nő kilépett nyomában Azumariaval.
- No mostantól ketten vagyunk –nyugtázta a történteket.
Azumaria a vártnál hamarabb beilleszkedett, hisz volt fogalma a hajózásról és szülei is sokat meséltek a kalózkodással eltöltött éveikről. Erejét titokban mindég fejlesztgette, bár nagyobb volumenű varázslatokat csak a kikötővárosukban idézett meg.
Tulajdonságai / képességei:
Többnyire szeleburdi és engedetlen, képes feletteseivel is vitába szállni. De belátja, ha tévedet, s elnézést is kér. Nem szereti mások előtt kimutatni az érzelmeit.
Képes a tűz irányítására, s mára már erőfeszítések árán képes teremteni is.
Kinézete:
Hosszú hófehér haját mindég szabadon hordja, a bőre is fehérebb az átlagosnál. Szemei vérvörösek, s mindég kíváncsiságot és tudásvágyat tükröznek. Középmagas, vékonyabb testalkatú, de a látszat néha csal a kötélzeten mászkálva izmai megedződtek. Többnyire bő fekete nadrágot és fehér lenge vászoninget hord. Bár Seyra jóvoltából van néhány női ruhája.
Felszerelése:
Egy finoman megmunkált és ívelt szabja. S persze a vörös kendő, amelyet többnyire jobb csuklójára tekerve visel. Persze amíg nincs szükség rá a harcokban.
22 aranya és néhány arlusza van, amelyet tengerészládája alján egy kis rejtett fiókban tart(ruháival egyut és még pár dolog).
Kor: 18 év
Nem: nő
Kalóz társaság: Lopakodó Csempészek
Tisztség: matróz és mágus
Története:
Azumaria szülei maguk is kalózok voltak. De ami furcsaság két különböző kalózbandához tartoztak….
Tehát a történet kicsivel több, mint 19 éve kezdődött. Az Ármány tengeren vihar dúlt, s ezen kedvezőtlen időben az Urduzh és a Viharmadár legénysége vívta csatáját a köztük lévő
kereskedőhajóért. Melynek raktere súlyos és felettébb értékes tárgyakkal volt megrakva. Mindkét hajót érték károk s az emberek is szép számmal estek a vízbe. Közöttük a Borodor Testvériség egy boszorkánya és az Átkozottak egy varázshasználója. Mikor a vihar elült e két kalóz egyazon szigeten tértek magukhoz. Kezdetben mint várható volt ellenségként kezelték egymást, de ez idővel változott. Méghozzá oly annyira, hogy köztük szerelem lobbant. A nőt nem zavarta a férfi egyre inkább eltorzuló külseje s boszorkány lévén megpróbált segíteni kedvesén. De mint várható volt, nem sikerült. De mindkettőjük örömére szerelmüknek gyümölcs is lett. Nagy gonddal és figyelemmel nevelték lányukat. Az édesapja mindent megtanított Azumarianak ami a hajózáshoz elengedhetetlen, édesanya pedig a mágia rejtelmeibe avatta be. Bár a lányuk a tengeren élők legveszedelmesebb fenyegetésének erejével rendelkezett, a tűz hatalmával. S mint a tűz jelleme is változó.
Úgy 7éves lehetett mikor a szigetüktől nem messze kikötött egy hajó, apja haldoklott anya pedig próbált rajta segíteni. A kislány is a szigeten felelhető gyógynövényeket gyűjtött mikor rátaláltak a katonák. S magukkal ráncigálták, bár kicsiny volt még, de mindent megtett, hogy megszabaduljon foglyul ejtőitől. De nem sikerült …. Elszakadt családjától. A hajóút viszont nem tartott túl sokáig, a hajón tűz ütött ki. S ez nem marad figyelem nélkül a tengeren, a kereskedő hajó félig az oldalára dőlt hiába sokan már mentőcsónakokban ültek Azumaria viszont a hajón marad, s nem is törődtek az amúgy is furcsa lánykával. A csónakok hamar eltávolodtak a süllyedő hajótól. De érkezett egy másik hajó, fekete alapon fehér koponyát ábrázoló zászlója megkülönböztette a kereskedőhajóktól,- inkább csak valami megmenthető értéket kerestek- ez a hajó az Eltagrosz volt. Azumaria egy körbeéget már az isten tudja mire szolgáló fadarabon ült, nem sírt. A hajóról valaki lemászott egy hágcsón és megragadva a lánykát felvitte a fedélzetre.
Általános moraj futott végig a legénységen ~ Nő a hajón!! ~, de kilépett a férfiak sorából egy telt idomokkal rendelkező nő.
- Ugyan már, én sem hoztam rátok balszerencsét!- gúnyos mosoly ült ki az arcára, s a lány mellé térdelt- Majd a kapitány dönt a sorsáról! –ezzel karon ragadta a lánykát a marcona nő és szinte maga után vonszolta. A kapitányhoz, ott félórás eszmecsere után, -amelynek kik az ajtó elé fértek fültanúi voltak- a nő kilépett nyomában Azumariaval.
- No mostantól ketten vagyunk –nyugtázta a történteket.
Azumaria a vártnál hamarabb beilleszkedett, hisz volt fogalma a hajózásról és szülei is sokat meséltek a kalózkodással eltöltött éveikről. Erejét titokban mindég fejlesztgette, bár nagyobb volumenű varázslatokat csak a kikötővárosukban idézett meg.
Tulajdonságai / képességei:
Többnyire szeleburdi és engedetlen, képes feletteseivel is vitába szállni. De belátja, ha tévedet, s elnézést is kér. Nem szereti mások előtt kimutatni az érzelmeit.
Képes a tűz irányítására, s mára már erőfeszítések árán képes teremteni is.
Kinézete:
Hosszú hófehér haját mindég szabadon hordja, a bőre is fehérebb az átlagosnál. Szemei vérvörösek, s mindég kíváncsiságot és tudásvágyat tükröznek. Középmagas, vékonyabb testalkatú, de a látszat néha csal a kötélzeten mászkálva izmai megedződtek. Többnyire bő fekete nadrágot és fehér lenge vászoninget hord. Bár Seyra jóvoltából van néhány női ruhája.
Felszerelése:
Egy finoman megmunkált és ívelt szabja. S persze a vörös kendő, amelyet többnyire jobb csuklójára tekerve visel. Persze amíg nincs szükség rá a harcokban.
22 aranya és néhány arlusza van, amelyet tengerészládája alján egy kis rejtett fiókban tart(ruháival egyut és még pár dolog).