Post by Malasuerte on Oct 8, 2006 7:52:50 GMT 1
Név: Malasuerte (John Smith)
Kor:25
nem: Férfi
Kalózok társasága: Láthatatlan csempészek
rang: Kapitány (Lopakodó párduc)
Elõtörténet:
Port Queenben született, nemesi családban. Tizennyolc nyarat is alig ért meg, mikor szerelmes lett egy lányba Susan Holeba. A lány teljes mértékben viszonozta szerelmét, s a családja is a frigy mellett volt, mivel Susan is igen elõkelõ családból származott. Már javában folytak a nászra való elõkészületek, mikor Port Queenbe új kormányzó érkezett, Jonathan Wolf. Az új kormányzót teljesen elbûvölte a lány szépsége a bálon, melyet az érkezése tiszteletére tartottak. Wolf, miután értesült arról, hogy Susannek van võlegénye, gonosz tervet eszelt ki arra, hogy megkaparincsa a lányt. A Smith családot felségárulás vádjával letartóztatta, és börtönbe hurcolta. Ám Johnnak sikerült azon a vészterhes éjszakán kiszöknie az ablakon, miközben édesanyját, apját, és két hugát a katonák elhurcolták. Nem gyávaságból menekült el, hanem azért, hogy késõbb kimentse õket, s leleplezze a kormányzó ármánykodásait. Wolf miután megtudta, hogy a fiúnak sikerült megszöknie, azonnal kirendelte az összes katonát, hogy elkapják. Közben John hugait a kormányzó saját maga becstelenítette meg, aztán pedig másnap hajnalban felekasztatta az egész családot a téren. A fiú tudta, hogy elkésett, keservesen zokogva térdelt szerettei lábánál, ám ez már nem segített. Kicsivel késõbb a katonák elfogták és tömlöcbe vetették, hogy másnap õ is követhesse az "árulókat". Ám erre nem került sor, mivel Susan megigérte Wolfnak, hogy hozzá megy feleségül, ha életben hagyja Johnt. A kormányzó életben is hagyta, és felrakta, egy a kontinens felé induló börtönhajóra. Azonban ennyivel nem érte be, mindenképp el akarta tenni at ifjút láb alól, s ezért megszervezte a hajó elsüllyesztését az egyik lakatlan sziget zátonyos partvidékén. Ám mielött Johnt felvitték volna a hajóra, odament hozzá s mindent elmondott neki, a hugairól, s arról, hogy Susan hamarosan az övé lesz. A leláncolt ifjú keservesen ordított, s megesküdött mindenre ami szent, hogy visszafizeti ezt neki, s nem nyugszik addig míg nem látja úgy szenvedni, mint ahogy õ szenvedett! Wolf felnevetett, majd elõhúzta kardját, s egy kis vágást ejtett a a fiú szeme alatt. -Hogy emlékezz rám! - Nevette a képébe, majd intett, s a rángatozó, megsebbzett ifjút felhurcolták a börtönhajóra, s ott leláncolták a fedélközbe.
Johnt egy különös ember mellé láncolták le, aki mégannyit se beszélt, mint az ifjú. A rab, nem volt különösen szomorú, úgy tûnt, mintha nem is érezné rabnak magát, mintha tudna valamit. Az idegen azonban felfigyellt arra, hogy Johnt minden éjjel rémálmok kísértették. Mindíg ugyanaz: fájdalom, halál, szerelem s bosszú. Ezért aztán a napok teltével megpróbált szóba elegyedni az ifjú Johnal, ami kezdetben sikertelen volt, de végül a fiú megbízott benne, s mindent elmondott a történtekrõl. Nemsokkal ezután a hajú zátonyra futott, a kormányzó emberei otthagyják a rabokat, s õk maguk csónakkal áteveztek a közelben horgonyzó hajóra, melyet Wolf küldött értük, hisz nem szerette volna haaz emberei meghalnak. A fregatt aztán kíméletlenül ágyúzni kezdte a börtönhajót. Mindenki meghalt, leszámítva Johnt és a különös rabot. John nem emlékezett arra, hogyan szöktek meg a lángoló, süllyedõ hajóról, de a társa a jelek szerint mindent tudott, s az értetlenkedõ ifjúnak csak egy tolvajkulcsot mutatott fel, amit a csizmájába dugott vissza azután. -Mindent megértesz majd, hidd el. -nyugtatta társa- Igaz csak egy nap múlva akartam megszökni, de a társaim, majd megtalálnak itt is. John azonban nem érte be annyivel. -Ki vagy te? -kérdezte. A társa mosolyogva meghajolt, majd bemutatkotott. -A nevem Piszkos Marco! Légy nyugodt, majd megismersz jobban...
John ezután a Láthatatlan csempészek kalózbandájához került, ahol hamar beletanult a mesterségbe. Az ifjú sok csatában nyílvánította ki tehetségét, s bátorságát, ám igazi nevét csak Marco tudja, mivel felvette a Malasuerte álnevet, hogy Wolf véletlenül se akadhasson a nyomára. Piszkos Marco úgy nevelte, s tanította mintha a saját fia lett volna. Gyorsan emelkedett a rangsorban, míg végül a kalózkapitány legfõbb helyettese lett. Huszonötödik születésnapjára pedig Marco megtette Johnt a Lopakodó párduc Kapitányává. Malasuerte azóta is sok borsot tör, az Ármány-tenger zsarnokainak orra alá, s bosszúját sem felejtette el, hisz Port Queeni hajókat rendszeresen "leellenörzi", s ott ahol tud, kárt okoz Wolfnak.
Tulajdonságok:
Magas jóképû ifjú, ám egy vágás nyoma éktelenkedik bal szeme alatt. Elegánsan öltözködik, bár minden ruhája fekete, az örökös gyász miatt, hisz a mai napig önmagát okolja családja haláláért. Haja rövid, fekete. Szakálla hajához hasonlóan rendezett. Kedves ember, bár sokszor merül magába, ám ha csatára kerül sor, a legjobb kardforgatókkal vetekedik. Bátorsága, s halálmegvetése igencsak híres a kalózok között, ugyanúgy mint az, hogy gyorsan vág az agya, s zseniálisan vezeti hajóját, becsületes, s igazságos. Ifjú kora ellenére mindenki tiszteli, Piszkos Marco pedig fiaként szereti.
Felszerelés:
Övén mesteri megmunkálású kard lóg, s egy pisztolyt is tart magánál. Általánosan, húsz, harminc arany van nála, a kincseit a szigetükön tartja, mivel nem kifejezetten érdekli a vagyon. Fekete kalapjába, egy fekete madártollat tûzött, s ruhája is ugyanolyan színû. -Igazi nemes- gondolhatja aki ránéz.
Kor:25
nem: Férfi
Kalózok társasága: Láthatatlan csempészek
rang: Kapitány (Lopakodó párduc)
Elõtörténet:
Port Queenben született, nemesi családban. Tizennyolc nyarat is alig ért meg, mikor szerelmes lett egy lányba Susan Holeba. A lány teljes mértékben viszonozta szerelmét, s a családja is a frigy mellett volt, mivel Susan is igen elõkelõ családból származott. Már javában folytak a nászra való elõkészületek, mikor Port Queenbe új kormányzó érkezett, Jonathan Wolf. Az új kormányzót teljesen elbûvölte a lány szépsége a bálon, melyet az érkezése tiszteletére tartottak. Wolf, miután értesült arról, hogy Susannek van võlegénye, gonosz tervet eszelt ki arra, hogy megkaparincsa a lányt. A Smith családot felségárulás vádjával letartóztatta, és börtönbe hurcolta. Ám Johnnak sikerült azon a vészterhes éjszakán kiszöknie az ablakon, miközben édesanyját, apját, és két hugát a katonák elhurcolták. Nem gyávaságból menekült el, hanem azért, hogy késõbb kimentse õket, s leleplezze a kormányzó ármánykodásait. Wolf miután megtudta, hogy a fiúnak sikerült megszöknie, azonnal kirendelte az összes katonát, hogy elkapják. Közben John hugait a kormányzó saját maga becstelenítette meg, aztán pedig másnap hajnalban felekasztatta az egész családot a téren. A fiú tudta, hogy elkésett, keservesen zokogva térdelt szerettei lábánál, ám ez már nem segített. Kicsivel késõbb a katonák elfogták és tömlöcbe vetették, hogy másnap õ is követhesse az "árulókat". Ám erre nem került sor, mivel Susan megigérte Wolfnak, hogy hozzá megy feleségül, ha életben hagyja Johnt. A kormányzó életben is hagyta, és felrakta, egy a kontinens felé induló börtönhajóra. Azonban ennyivel nem érte be, mindenképp el akarta tenni at ifjút láb alól, s ezért megszervezte a hajó elsüllyesztését az egyik lakatlan sziget zátonyos partvidékén. Ám mielött Johnt felvitték volna a hajóra, odament hozzá s mindent elmondott neki, a hugairól, s arról, hogy Susan hamarosan az övé lesz. A leláncolt ifjú keservesen ordított, s megesküdött mindenre ami szent, hogy visszafizeti ezt neki, s nem nyugszik addig míg nem látja úgy szenvedni, mint ahogy õ szenvedett! Wolf felnevetett, majd elõhúzta kardját, s egy kis vágást ejtett a a fiú szeme alatt. -Hogy emlékezz rám! - Nevette a képébe, majd intett, s a rángatozó, megsebbzett ifjút felhurcolták a börtönhajóra, s ott leláncolták a fedélközbe.
Johnt egy különös ember mellé láncolták le, aki mégannyit se beszélt, mint az ifjú. A rab, nem volt különösen szomorú, úgy tûnt, mintha nem is érezné rabnak magát, mintha tudna valamit. Az idegen azonban felfigyellt arra, hogy Johnt minden éjjel rémálmok kísértették. Mindíg ugyanaz: fájdalom, halál, szerelem s bosszú. Ezért aztán a napok teltével megpróbált szóba elegyedni az ifjú Johnal, ami kezdetben sikertelen volt, de végül a fiú megbízott benne, s mindent elmondott a történtekrõl. Nemsokkal ezután a hajú zátonyra futott, a kormányzó emberei otthagyják a rabokat, s õk maguk csónakkal áteveztek a közelben horgonyzó hajóra, melyet Wolf küldött értük, hisz nem szerette volna haaz emberei meghalnak. A fregatt aztán kíméletlenül ágyúzni kezdte a börtönhajót. Mindenki meghalt, leszámítva Johnt és a különös rabot. John nem emlékezett arra, hogyan szöktek meg a lángoló, süllyedõ hajóról, de a társa a jelek szerint mindent tudott, s az értetlenkedõ ifjúnak csak egy tolvajkulcsot mutatott fel, amit a csizmájába dugott vissza azután. -Mindent megértesz majd, hidd el. -nyugtatta társa- Igaz csak egy nap múlva akartam megszökni, de a társaim, majd megtalálnak itt is. John azonban nem érte be annyivel. -Ki vagy te? -kérdezte. A társa mosolyogva meghajolt, majd bemutatkotott. -A nevem Piszkos Marco! Légy nyugodt, majd megismersz jobban...
John ezután a Láthatatlan csempészek kalózbandájához került, ahol hamar beletanult a mesterségbe. Az ifjú sok csatában nyílvánította ki tehetségét, s bátorságát, ám igazi nevét csak Marco tudja, mivel felvette a Malasuerte álnevet, hogy Wolf véletlenül se akadhasson a nyomára. Piszkos Marco úgy nevelte, s tanította mintha a saját fia lett volna. Gyorsan emelkedett a rangsorban, míg végül a kalózkapitány legfõbb helyettese lett. Huszonötödik születésnapjára pedig Marco megtette Johnt a Lopakodó párduc Kapitányává. Malasuerte azóta is sok borsot tör, az Ármány-tenger zsarnokainak orra alá, s bosszúját sem felejtette el, hisz Port Queeni hajókat rendszeresen "leellenörzi", s ott ahol tud, kárt okoz Wolfnak.
Tulajdonságok:
Magas jóképû ifjú, ám egy vágás nyoma éktelenkedik bal szeme alatt. Elegánsan öltözködik, bár minden ruhája fekete, az örökös gyász miatt, hisz a mai napig önmagát okolja családja haláláért. Haja rövid, fekete. Szakálla hajához hasonlóan rendezett. Kedves ember, bár sokszor merül magába, ám ha csatára kerül sor, a legjobb kardforgatókkal vetekedik. Bátorsága, s halálmegvetése igencsak híres a kalózok között, ugyanúgy mint az, hogy gyorsan vág az agya, s zseniálisan vezeti hajóját, becsületes, s igazságos. Ifjú kora ellenére mindenki tiszteli, Piszkos Marco pedig fiaként szereti.
Felszerelés:
Övén mesteri megmunkálású kard lóg, s egy pisztolyt is tart magánál. Általánosan, húsz, harminc arany van nála, a kincseit a szigetükön tartja, mivel nem kifejezetten érdekli a vagyon. Fekete kalapjába, egy fekete madártollat tûzött, s ruhája is ugyanolyan színû. -Igazi nemes- gondolhatja aki ránéz.