Post by Leon Villioni on Oct 10, 2006 19:37:09 GMT 1
Név: Leon Villioni
Kor: 34
Nem: férfi
Kalóztársaság: Brad kapitány kalózai
Tisztség: feltaláló és vegyész, aki többnyire a szigeten munkálkodik.
Elõtörténet:
Különös emberek társaságában nevelkedtem, egy elhagyatott vidéken. Családunkat megannyi kárhozat érte az évek során, de történetünk mára már csupán egy kiszipolyozott tragédiasorozat. Számtalanszor merült feledésbe, s kapott új életre. Ám e mese mindõnk elméjében ott lakik, s családi átkunk örök idõkig fejünk felett lebeg.
Rémtörténetünk szenvedésbe szõtt, hányattatásokba sodort sorait legjobb lesz születésem utáni tizedik év emlékeibõl felidézni. Famíliánk majd minden lelke egy a wissingi- dombság tetejére épült kastélyba lakott, tapasztalataim alapján haláluk után is. Gyakran ébredtem ismeretlen hangokra, melyek álmaimnak sötét fantáziát adtak. Életemre is hamar rányomta bélyegét a láthatatlan, természetfelettiben való megrögzött hit. Éjelente ablakomból lestem az udvarban nyugtalankodó emberi alakokat, kik egykori õseim árnyaiként õrizték a várat. Ahogy múltak az évek párkányomra por telepedett, s bevetett ágyamba egy új jövevény érkezett. A Villioni család legkisebb sarja olyan volt akár az esti harmat, fiatal és tiszta. A rendezett körülmények és szokások viszont lázba hozták cseperedõ öcsémet, és gyermeki csínyekbe fogott. A tréfák hálója a família egészét körbeölelték, s az ifjú magántanárainak sem volt kegyelem. Bûntetteit azonban könnyebben helyrehozta, mint azt az ember várta volna. Anyánktól örökölt szemének és rejtett komolyságának hála, szüleim szívébe lopta magát. Úgy szerették, mint engem egykoron. S ezt õ remekül ki is használta, mindent megkapott, amire vágyott. Engem viszont ekkoriban jobban vonzott az ismeretlen feltárása. Matematikát, történelmet, orvostudományt és vegyészetet oktattak, az õsidõkbõl való pápaszemes tudósok. A természetfilozófia alapjait úgy szívtam magamba, mint udvari cselédek a talpnyalás mûvészetét. A tanulással töltött évek lassan rávezettek arra, hogy a kastély falait el kell hagynom és a közeli Wissing városába költöztem, ahol középosztálybeliek gyermekeit tanítottam a számolás és geometria logikai összefüggéseire. Az évek teltek, s a családomtól baljós levelet kaptam, melyben apám egyszerû szavakkal közlte édesanyám halálát. Még aznap hintót küldetett értem, mellyel visszautaztam gyermeki szenvedéseim színterére. A halál okait a kastényban fedték fel elõttem, anyám holttestére a közös családi kripta boltíve alatt találtak rá. Egy csepp vér sem maradt hófehér testében, nyakán fojtogatás és érvágás nyomai látszottak. Gyász borult a szívekre, s apámat gyilkosság vádjával gyötörték. A családi vagyon az õ kezébe szállt,így a kérdezõsködõk szája hamar elhallgatott. Pár nap elteltével öcsémet küldték a másvilágra a szellemek, én legalább is ezt állítottam. Senki sem hitt nekem, s a gyilkosságot nyakamba varrták volna, azt hangoztatva, hogy ezzel biztosítottam, hogy az örökség engem illessen. A történet szomorú véget ért, mikor pár hónappal mindezek után édesapám öngyilkos lett. A sorozatos temetések, s szeretteim elvesztése a tengerre ûztek. Hatalmas vagyonom egy részét egy hajóra költöttem, melyre képzett matrózok, tisztek, parancsnokok és varázslók szálltak. A jutalom nem volt csekély kívánságaim fejébe, miszerint jutassanak el az ismeretlenbe.
Egy addig fel nem fedezett szigetre kerültünk, melyet Cavamino- szigetcsoportnak hívtak. A beilleszkedés korántsem volt könnyû, de a remek elmék mellett megtaláltam helyem, s máig is a Szabad Gondolkodók Épületében fejlesztem vegyészi képességeimet. A régmúltat próbálom felejteni. Ma már csak azt bánom, hogy mindezek eléréséért három ember vére tapad kezeimhez. Minden látszat ellenére, ez a történet csak így lehet kerek.
(Hátteremrõl, nem tud senki semmit. Ember ölni továbbiak során nem kívánok. Azt hiszem.
Kinézet: Egy magasra nõtt nemesi arcvonásokkal rendelkezõ férfiként kell elképzelni. Fekete hajam göndör fürtjei szemem elé lógnak. Államon kecskeszakállat növesztettem, mely a hölgyek kedvence. Ruháimat megválogatom, s ritkán jelenek meg egy héten ugyanabba az öltözékben.
Felszerelés: Egy saját laborom van, melyben a kísérleteimet végzem. Felszereltsége figyelemreméltó. Magamnál, csak egy jegyzetfüzetet és egy kováspisztolyt tartok.
Kor: 34
Nem: férfi
Kalóztársaság: Brad kapitány kalózai
Tisztség: feltaláló és vegyész, aki többnyire a szigeten munkálkodik.
Elõtörténet:
Különös emberek társaságában nevelkedtem, egy elhagyatott vidéken. Családunkat megannyi kárhozat érte az évek során, de történetünk mára már csupán egy kiszipolyozott tragédiasorozat. Számtalanszor merült feledésbe, s kapott új életre. Ám e mese mindõnk elméjében ott lakik, s családi átkunk örök idõkig fejünk felett lebeg.
Rémtörténetünk szenvedésbe szõtt, hányattatásokba sodort sorait legjobb lesz születésem utáni tizedik év emlékeibõl felidézni. Famíliánk majd minden lelke egy a wissingi- dombság tetejére épült kastélyba lakott, tapasztalataim alapján haláluk után is. Gyakran ébredtem ismeretlen hangokra, melyek álmaimnak sötét fantáziát adtak. Életemre is hamar rányomta bélyegét a láthatatlan, természetfelettiben való megrögzött hit. Éjelente ablakomból lestem az udvarban nyugtalankodó emberi alakokat, kik egykori õseim árnyaiként õrizték a várat. Ahogy múltak az évek párkányomra por telepedett, s bevetett ágyamba egy új jövevény érkezett. A Villioni család legkisebb sarja olyan volt akár az esti harmat, fiatal és tiszta. A rendezett körülmények és szokások viszont lázba hozták cseperedõ öcsémet, és gyermeki csínyekbe fogott. A tréfák hálója a família egészét körbeölelték, s az ifjú magántanárainak sem volt kegyelem. Bûntetteit azonban könnyebben helyrehozta, mint azt az ember várta volna. Anyánktól örökölt szemének és rejtett komolyságának hála, szüleim szívébe lopta magát. Úgy szerették, mint engem egykoron. S ezt õ remekül ki is használta, mindent megkapott, amire vágyott. Engem viszont ekkoriban jobban vonzott az ismeretlen feltárása. Matematikát, történelmet, orvostudományt és vegyészetet oktattak, az õsidõkbõl való pápaszemes tudósok. A természetfilozófia alapjait úgy szívtam magamba, mint udvari cselédek a talpnyalás mûvészetét. A tanulással töltött évek lassan rávezettek arra, hogy a kastély falait el kell hagynom és a közeli Wissing városába költöztem, ahol középosztálybeliek gyermekeit tanítottam a számolás és geometria logikai összefüggéseire. Az évek teltek, s a családomtól baljós levelet kaptam, melyben apám egyszerû szavakkal közlte édesanyám halálát. Még aznap hintót küldetett értem, mellyel visszautaztam gyermeki szenvedéseim színterére. A halál okait a kastényban fedték fel elõttem, anyám holttestére a közös családi kripta boltíve alatt találtak rá. Egy csepp vér sem maradt hófehér testében, nyakán fojtogatás és érvágás nyomai látszottak. Gyász borult a szívekre, s apámat gyilkosság vádjával gyötörték. A családi vagyon az õ kezébe szállt,így a kérdezõsködõk szája hamar elhallgatott. Pár nap elteltével öcsémet küldték a másvilágra a szellemek, én legalább is ezt állítottam. Senki sem hitt nekem, s a gyilkosságot nyakamba varrták volna, azt hangoztatva, hogy ezzel biztosítottam, hogy az örökség engem illessen. A történet szomorú véget ért, mikor pár hónappal mindezek után édesapám öngyilkos lett. A sorozatos temetések, s szeretteim elvesztése a tengerre ûztek. Hatalmas vagyonom egy részét egy hajóra költöttem, melyre képzett matrózok, tisztek, parancsnokok és varázslók szálltak. A jutalom nem volt csekély kívánságaim fejébe, miszerint jutassanak el az ismeretlenbe.
Egy addig fel nem fedezett szigetre kerültünk, melyet Cavamino- szigetcsoportnak hívtak. A beilleszkedés korántsem volt könnyû, de a remek elmék mellett megtaláltam helyem, s máig is a Szabad Gondolkodók Épületében fejlesztem vegyészi képességeimet. A régmúltat próbálom felejteni. Ma már csak azt bánom, hogy mindezek eléréséért három ember vére tapad kezeimhez. Minden látszat ellenére, ez a történet csak így lehet kerek.
(Hátteremrõl, nem tud senki semmit. Ember ölni továbbiak során nem kívánok. Azt hiszem.
Kinézet: Egy magasra nõtt nemesi arcvonásokkal rendelkezõ férfiként kell elképzelni. Fekete hajam göndör fürtjei szemem elé lógnak. Államon kecskeszakállat növesztettem, mely a hölgyek kedvence. Ruháimat megválogatom, s ritkán jelenek meg egy héten ugyanabba az öltözékben.
Felszerelés: Egy saját laborom van, melyben a kísérleteimet végzem. Felszereltsége figyelemreméltó. Magamnál, csak egy jegyzetfüzetet és egy kováspisztolyt tartok.