Post by Henry de Gravese on Feb 20, 2007 20:36:46 GMT 1
Név: Henry de Gravese.
Kor: 22
Kalóz társaság:
Tisztség: Matróz
Elõtörténet:
Henry de Gravese a Mortee nevû kikötõváros legfelkapottabb bordélyában látta meg a napvilágot. Kurtizán anyját, Aleinát, a város számos kalandorához fûzték gyengéd szálak. Henry apjával való kapcsolata azonban különbözött ezektõl a szerelmi afféroktól. A gyermek nemzõje egy jóképû, kétes hírû párbajhõs ficsúr, bizonyos Grigorie de Gravese lovag volt. A nemes urat kezelhetetlensége, és féktelen kártyaszenvedélye miatt menesztették a haditengerészettõl. Karrierjében és életében ezután folyamatos zuhanórepülés vette kezdetét. Bár rapírja a párbajokban mindig gyõzelmet hozott számára a kártyában adósságot-adósságra halmozott. Hitelezõi azonban egy napon megelégelték fizetõképtelenségét, s elhatározták megöletését. Szélcsendes, felhõs éjszaka volt. Grigorie épp kilépett kedvenc kocsmája ajtaján, amikor a bérgyilkosai rátámadtak. A párbajhõs, még így részegen is félelmetes ellenfél volt. Tõrkardja minden egyes vágására, szúrására vér serkent a merénylõk testén okozott sebekbõl. A játéknak végül egy pisztoly vetett véget. Mély dörrenés hallatszott, s kékes füst szállt fel a csõbõl. A golyó szerencsére csak Grigorie lábát érte, a sérülés nem tûnt komolynak. A seb azonban elfertõzõdött, s a férfi belázasodott. Halálos ágyán, ismerte el fiának a még meg sem született Henryt, s minden vagyonát, ami egy csodálatosan megmunkált tõrkardban, és a de Gravese névben merült ki, az újszülöttre hagyta. A gyermek végül megszületett, s bevett szokás szerint Aleina, a ház egyik kiöregedett matrónájára bízta. A vénasszony keze alatt számos, különbözõ korú, és nemû kölyök cseperedett. A lányokat, anyjuk szakmájára tanították, míg a fiúkat koldulásra, vagy tolvajlásra kötelezték. Henry azonban egyikben sem jeleskedett, s ezért, valamint különös külsejéért, az állkapcsa alatt lévõ két kis nyílás miatt gyakran vált a verések áldozatává, s szinte állandóan éheztették. Az elsõ idõkben, amikor csak lehetett igyekezett elbújni, s elkerülni a társait. Tizenöt esztendeig bírta a megaláztatásokat. Ereje azonban a hosszú éheztetések, és veresek ellenére jelentõsen megnõtt, lelke is megkeményedett, s végül elszökött. Néhány hétig járta a város, jól ismert rideg, és kegyetlen utcáit, ahol számos alkalommal került összetûzésbe volt társaival, ezekbõl a csetepatékból, azonban legtöbbször gyõztesen került ki. A város bizonyult a legjobb tanítómesternek, s szolgált a legfõbb tanulsággal, mégpedig azzal, hogy erõvel bármit el lehet érni. Egy ködös reggelen, amikor a vásárra igyekezett, hogy megkeresse, persze lopás útján a napi betevõt különös dologra lett figyelmes. Éppen legénységet toboroztak egy kereskedõ bárkára. Jobb híján úgy döntött, hogy beáll az épp kifutni készülõ Sellõ nevû kereskedõhajóra matróznak. Három hétig szolgált, s lassan megtanulta a hajózás alapvetõ szabályait. A sors azonban ismét közbeszólt, s a hajón lázadás tört ki. Henry a lázadók mellé állt, a zendülést azonban leverték, s az ifjú a kivégzendõk listájára került. A kivégzés napján, azonban, hogy elkerülje a biztos halált, kicselezte õreit, s vízbe vetette magát. A legénység és a bírák is tökéletesen meg voltak gyõzõdve haláláról, ugyanis, úgy gondolták, hogy összebilincselt kézzel és lábbal lehetetlen a felszínre úszni. Henry sem gondolta át a tettét egészen addig, míg a vízbe nem került. Néhány percig sikerült visszatartania a lélegzetét, de a bilincs egyre lejjebb és lejjebb húzta, így esélye sem lehetett arra, hogy a felszínre ússzon. Végül ösztönösen levegõt vett, s csodák csodájára, nem víz áromlott tüdejébe, hanem friss, tiszta levegõ. Valami isteni csoda folytán képes volt a víz alatt lélegezni. Nagy nehezen végül kievickélt egy ismeretlen szigetre, s mindenféle felszerelés nélkül várja, hogy valaki rátaláljon.
Kinézet:
Egy átlagos magasságú, fiatal férfi, vállig érõ szõke hajjal. Arcvonásai erõsek karizmatikusak, s szinte árad belõlük a nemesség tudata. Sötét, szinte már fekete szemének csillogása ravaszságáról, s magas intelligenciáról árulkodik. Szája elõtt és nyaka körül egy vörös kendõt visel, amivel megpróbálja álcázni az állkapcsa alatti kopoltyúnyílásait. Ruházata egy egyszerû barna bõrnadrágból, és egy, egykor fehér, de mára-már szürkés árnyalatú ingbõl, valamint egy fekete szarvasbõr csizmából áll. Fegyverzettel még nem rendelkezik, de elhatározta, hogy mindenáron visszaszerzi a Sellõrõl apja fegyverét.
Kor: 22
Kalóz társaság:
Tisztség: Matróz
Elõtörténet:
Henry de Gravese a Mortee nevû kikötõváros legfelkapottabb bordélyában látta meg a napvilágot. Kurtizán anyját, Aleinát, a város számos kalandorához fûzték gyengéd szálak. Henry apjával való kapcsolata azonban különbözött ezektõl a szerelmi afféroktól. A gyermek nemzõje egy jóképû, kétes hírû párbajhõs ficsúr, bizonyos Grigorie de Gravese lovag volt. A nemes urat kezelhetetlensége, és féktelen kártyaszenvedélye miatt menesztették a haditengerészettõl. Karrierjében és életében ezután folyamatos zuhanórepülés vette kezdetét. Bár rapírja a párbajokban mindig gyõzelmet hozott számára a kártyában adósságot-adósságra halmozott. Hitelezõi azonban egy napon megelégelték fizetõképtelenségét, s elhatározták megöletését. Szélcsendes, felhõs éjszaka volt. Grigorie épp kilépett kedvenc kocsmája ajtaján, amikor a bérgyilkosai rátámadtak. A párbajhõs, még így részegen is félelmetes ellenfél volt. Tõrkardja minden egyes vágására, szúrására vér serkent a merénylõk testén okozott sebekbõl. A játéknak végül egy pisztoly vetett véget. Mély dörrenés hallatszott, s kékes füst szállt fel a csõbõl. A golyó szerencsére csak Grigorie lábát érte, a sérülés nem tûnt komolynak. A seb azonban elfertõzõdött, s a férfi belázasodott. Halálos ágyán, ismerte el fiának a még meg sem született Henryt, s minden vagyonát, ami egy csodálatosan megmunkált tõrkardban, és a de Gravese névben merült ki, az újszülöttre hagyta. A gyermek végül megszületett, s bevett szokás szerint Aleina, a ház egyik kiöregedett matrónájára bízta. A vénasszony keze alatt számos, különbözõ korú, és nemû kölyök cseperedett. A lányokat, anyjuk szakmájára tanították, míg a fiúkat koldulásra, vagy tolvajlásra kötelezték. Henry azonban egyikben sem jeleskedett, s ezért, valamint különös külsejéért, az állkapcsa alatt lévõ két kis nyílás miatt gyakran vált a verések áldozatává, s szinte állandóan éheztették. Az elsõ idõkben, amikor csak lehetett igyekezett elbújni, s elkerülni a társait. Tizenöt esztendeig bírta a megaláztatásokat. Ereje azonban a hosszú éheztetések, és veresek ellenére jelentõsen megnõtt, lelke is megkeményedett, s végül elszökött. Néhány hétig járta a város, jól ismert rideg, és kegyetlen utcáit, ahol számos alkalommal került összetûzésbe volt társaival, ezekbõl a csetepatékból, azonban legtöbbször gyõztesen került ki. A város bizonyult a legjobb tanítómesternek, s szolgált a legfõbb tanulsággal, mégpedig azzal, hogy erõvel bármit el lehet érni. Egy ködös reggelen, amikor a vásárra igyekezett, hogy megkeresse, persze lopás útján a napi betevõt különös dologra lett figyelmes. Éppen legénységet toboroztak egy kereskedõ bárkára. Jobb híján úgy döntött, hogy beáll az épp kifutni készülõ Sellõ nevû kereskedõhajóra matróznak. Három hétig szolgált, s lassan megtanulta a hajózás alapvetõ szabályait. A sors azonban ismét közbeszólt, s a hajón lázadás tört ki. Henry a lázadók mellé állt, a zendülést azonban leverték, s az ifjú a kivégzendõk listájára került. A kivégzés napján, azonban, hogy elkerülje a biztos halált, kicselezte õreit, s vízbe vetette magát. A legénység és a bírák is tökéletesen meg voltak gyõzõdve haláláról, ugyanis, úgy gondolták, hogy összebilincselt kézzel és lábbal lehetetlen a felszínre úszni. Henry sem gondolta át a tettét egészen addig, míg a vízbe nem került. Néhány percig sikerült visszatartania a lélegzetét, de a bilincs egyre lejjebb és lejjebb húzta, így esélye sem lehetett arra, hogy a felszínre ússzon. Végül ösztönösen levegõt vett, s csodák csodájára, nem víz áromlott tüdejébe, hanem friss, tiszta levegõ. Valami isteni csoda folytán képes volt a víz alatt lélegezni. Nagy nehezen végül kievickélt egy ismeretlen szigetre, s mindenféle felszerelés nélkül várja, hogy valaki rátaláljon.
Kinézet:
Egy átlagos magasságú, fiatal férfi, vállig érõ szõke hajjal. Arcvonásai erõsek karizmatikusak, s szinte árad belõlük a nemesség tudata. Sötét, szinte már fekete szemének csillogása ravaszságáról, s magas intelligenciáról árulkodik. Szája elõtt és nyaka körül egy vörös kendõt visel, amivel megpróbálja álcázni az állkapcsa alatti kopoltyúnyílásait. Ruházata egy egyszerû barna bõrnadrágból, és egy, egykor fehér, de mára-már szürkés árnyalatú ingbõl, valamint egy fekete szarvasbõr csizmából áll. Fegyverzettel még nem rendelkezik, de elhatározta, hogy mindenáron visszaszerzi a Sellõrõl apja fegyverét.