Post by Henry Morgen on Nov 16, 2007 15:22:02 GMT 1
Név: Jhon Henry Morgen
Kor: 23
Nem: Férfi
Kalóz társaság: Független kalózok
Tsztség: Közlegény
Elõtörténet:
Apám egy híres kereskedõ a Gálya-tenger Északi partvonalán. Anyámról nem sokat tudok mert születésemkor meghalt. Az hogy kalózzá váltam egy hosszú történet. Kezdem az elején. Apám megtaníttatott írni, olvasni, számolni. Azt szerette volna olyan híres kerskedõ legyek, mint õ. 19 éves koromban viszont nagyot fordult a sorsom. Egy szép nyári napon éppen a vásáron sétálgattam amikor megpillantottamnéhány kardozó fiatalt. Velem egy idõsek lehettek. Egy magas bozontos hajú nagy szakállú ember adta ki a parancsot. " Most balról üss! Védj lent! " és ígytovább.Bevallom nekem nagyon tetszett a fiúk hadakozása. Ezért beálltam közéjük. Minden 2. nap kisiettem a térre és gyakoroltunk. Megismertem az örege tanítót, a kapitányt. Mindenki így szólította, ezért én is. Jól megvoltunk a fiúkkal jóbarátságot kötöttem. Engem viszont csak a gyakorlás izgatott. Egy idõ után apám el kezdett gyanakodni. Utánam küldött egy kémet. Ahogy megtutta hogy az értékes idõt kardvívással töltöm ahelyett, hogygyakorolnám az alkudozás nemes mûvészetét. Napokig hozzámse szólt, engem meg bezárt a szobámba. Ez nem volt szokása, de a dühe határtalan volt. Egy reggel arra ébredtem, hogy apám az ágyam mellet ül és néz. Hosszan beszélgettünk a harcról. Azt mondta teljesen felesleges majd megvédenek a testõrei. Én viszont dacoltam az akaratával. Végül anyira feldühítettem, hogy kirakott az utcára. Nem gondoltam, hogy erre vetemedik. Sokmindent negszoktam tõle, de ezt nem. Lényeg a lényeg kitagadott. A kardvívó társaim Kitartottak melletem. Magukhoz nem hívtak meg, de bemutattak Aroonnak. Õ egy utcai zsebes aki ott él, ott lop, mindent ott csinál. Nekem egész ügyes kezem volt, így étel mindíg volt az "asztalon". Jól ment a tolvajlás míg egy öreg úr elnem kapott. Bebörtönöztek majd pár nap múlva örök gálarabságra ítéltek. Nem nagyon tetszett a döntés, de ez van. Apám meg se látogatott pedig vártam hogy betoppanjon. Nehéz volt a hajózás, de szert tettem egy jó barátra Francis Dracke-re. 1.5 évig tartott rabságom míg nem jött egy szerencsés fordulat. Szerencsétlenségünkre egy kisseb sziklára hajóztunk, így lékett kapott a hajó. Szerencsémre a közelembe történt az eset. Amikor elkezdték kíjavítani a kis rést sikerült megfújnom egy vésõt. Most hasznát vettem Aroon tanácsainak. Éjjel mikor mindenki elaludt a rabok közül Dracke-el kitörtünk ketrecünkbõl. Nem foglalkoztunk senkivel és semmivel. Kifutottunk a fadélzetre és beugrottunk a vízbe. Azaz csak é. Az a sok ember aki rögtön utánnunk iramodott elkapta Dracke-t. A gondolkodásra nem volt idõm így ott hagytam. elmerültem a habokban és úsznikezdtem. Nem tudom hova, nem tudom miért csak úsztam amíg birtam. Legnagyobb szerencsémre arra járt egy hajó. Mint késöbb megtudtam a Ragadozó volt az. Ém kapva kaptam az alkalmon és megkédeztem lehetek e matróz. Nos igent mondtak, de megdöbbenésemre kiderült hogy kalózhajó. Tudom már nincs vissza út. Tudom hogy õk azok elmárnemengednek. Viszont örültem eme csavarnak az életemben mert kiélhetem a bennem rejlõ kalandvágyat.
Kinézet:
A hajam válligérõ vörös. Szakállam elborítja a fejemet. Egy sejem ingem van melyen kerestbe van föcsattolva két pisztoly táska. Nadrágom egy fekete bõrnadrág melyet egy régi õv tart a helyén. A cipõm pedik egy fekete, kopott csizma.
Felszerelés:
A pisztolytáskába két kovás pisztoly és övemre csatolva egy íves szablya.
Kor: 23
Nem: Férfi
Kalóz társaság: Független kalózok
Tsztség: Közlegény
Elõtörténet:
Apám egy híres kereskedõ a Gálya-tenger Északi partvonalán. Anyámról nem sokat tudok mert születésemkor meghalt. Az hogy kalózzá váltam egy hosszú történet. Kezdem az elején. Apám megtaníttatott írni, olvasni, számolni. Azt szerette volna olyan híres kerskedõ legyek, mint õ. 19 éves koromban viszont nagyot fordult a sorsom. Egy szép nyári napon éppen a vásáron sétálgattam amikor megpillantottamnéhány kardozó fiatalt. Velem egy idõsek lehettek. Egy magas bozontos hajú nagy szakállú ember adta ki a parancsot. " Most balról üss! Védj lent! " és ígytovább.Bevallom nekem nagyon tetszett a fiúk hadakozása. Ezért beálltam közéjük. Minden 2. nap kisiettem a térre és gyakoroltunk. Megismertem az örege tanítót, a kapitányt. Mindenki így szólította, ezért én is. Jól megvoltunk a fiúkkal jóbarátságot kötöttem. Engem viszont csak a gyakorlás izgatott. Egy idõ után apám el kezdett gyanakodni. Utánam küldött egy kémet. Ahogy megtutta hogy az értékes idõt kardvívással töltöm ahelyett, hogygyakorolnám az alkudozás nemes mûvészetét. Napokig hozzámse szólt, engem meg bezárt a szobámba. Ez nem volt szokása, de a dühe határtalan volt. Egy reggel arra ébredtem, hogy apám az ágyam mellet ül és néz. Hosszan beszélgettünk a harcról. Azt mondta teljesen felesleges majd megvédenek a testõrei. Én viszont dacoltam az akaratával. Végül anyira feldühítettem, hogy kirakott az utcára. Nem gondoltam, hogy erre vetemedik. Sokmindent negszoktam tõle, de ezt nem. Lényeg a lényeg kitagadott. A kardvívó társaim Kitartottak melletem. Magukhoz nem hívtak meg, de bemutattak Aroonnak. Õ egy utcai zsebes aki ott él, ott lop, mindent ott csinál. Nekem egész ügyes kezem volt, így étel mindíg volt az "asztalon". Jól ment a tolvajlás míg egy öreg úr elnem kapott. Bebörtönöztek majd pár nap múlva örök gálarabságra ítéltek. Nem nagyon tetszett a döntés, de ez van. Apám meg se látogatott pedig vártam hogy betoppanjon. Nehéz volt a hajózás, de szert tettem egy jó barátra Francis Dracke-re. 1.5 évig tartott rabságom míg nem jött egy szerencsés fordulat. Szerencsétlenségünkre egy kisseb sziklára hajóztunk, így lékett kapott a hajó. Szerencsémre a közelembe történt az eset. Amikor elkezdték kíjavítani a kis rést sikerült megfújnom egy vésõt. Most hasznát vettem Aroon tanácsainak. Éjjel mikor mindenki elaludt a rabok közül Dracke-el kitörtünk ketrecünkbõl. Nem foglalkoztunk senkivel és semmivel. Kifutottunk a fadélzetre és beugrottunk a vízbe. Azaz csak é. Az a sok ember aki rögtön utánnunk iramodott elkapta Dracke-t. A gondolkodásra nem volt idõm így ott hagytam. elmerültem a habokban és úsznikezdtem. Nem tudom hova, nem tudom miért csak úsztam amíg birtam. Legnagyobb szerencsémre arra járt egy hajó. Mint késöbb megtudtam a Ragadozó volt az. Ém kapva kaptam az alkalmon és megkédeztem lehetek e matróz. Nos igent mondtak, de megdöbbenésemre kiderült hogy kalózhajó. Tudom már nincs vissza út. Tudom hogy õk azok elmárnemengednek. Viszont örültem eme csavarnak az életemben mert kiélhetem a bennem rejlõ kalandvágyat.
Kinézet:
A hajam válligérõ vörös. Szakállam elborítja a fejemet. Egy sejem ingem van melyen kerestbe van föcsattolva két pisztoly táska. Nadrágom egy fekete bõrnadrág melyet egy régi õv tart a helyén. A cipõm pedik egy fekete, kopott csizma.
Felszerelés:
A pisztolytáskába két kovás pisztoly és övemre csatolva egy íves szablya.