|
Post by Leon Villioni on Oct 9, 2006 16:06:28 GMT 1
A hajó fedélzete.
|
|
|
Post by Ynas on Jun 28, 2007 18:03:58 GMT 1
A mai szeles időt a babonásabbak már tegnap éjjel megjósolták – most kivételesen igazuk lett. A szél nektek kedvezően fúj. Ereje váltakozó - néha olyan, mintha csak egy gyermek fújna szájával, de a következő percre üvöltő, láncait letépett vadállattá válik. A matrózok azonban még ilyenkor is rendíthetetlenül sürögnek-forognak a fedélzeten és a fölött. Az ég tiszta, a felhőket sebesen mozgatja a feltámadó szél. Ilyen látvány lehetne minden ember álma – ameddig az ember ellát, csak a nyílt víz. A horizont sokkal messzebb van, mint máskor szokott – hajótok azonban nyílsebesen száguld afelé. A távolban egy nehézkesen mozgó hajót pillantotok meg, veletek azonos irányban haladva. Minden perccel egy kicsit közelebb értek hozzá, kis idő elteltével a zászlaját is pontosan le tudjátok olvasni – a Port Queen-i kormányzó „áldásával” hajózik, feltehetően jól megrakottan. Fegyverzetét ilyen távolságból nehéz lenne megállapítani.
|
|
|
Post by Malasuerte on Jun 28, 2007 18:51:10 GMT 1
Malasuerte távcsövével figyeli a kereskedõ galliont, amely nagy súlyával és nehézkes mozgásával könnyû prédát jelent a könnyeden manõverezõ Lopakodó párducnak. Egy ideig figyeli, a Port Queen-i hajót, majd rámosolyog az elsõtisztre, s kiadja parancsait. -Gyerünk, feszítsetek a vitorlákon, utol kell érjük áldozatunk.- Ezután kezével mutogat, hogy ösztönözze a matrózokat, majd odafordul a kormányoshoz. –A gallion bal oldalát közelítjük meg, tarts majd tõle kétszáz yard távolságot.- Ezután lesiet a tatról, s a fedélzeten további személyre szóló parancsokat osztogat. -Luthran, készítsd az ágyúkat! Láncos golyókkal tépázzuk meg a hajó vitorlázatát.- Aztán magához inti Sorát. -Készíttesd elõ a csáklyákat, majd miután mozgásképtelenné tettük az ellenfelünk, megfordulunk, s jobboldalról csáklyázzuk meg õket.- Ezután néhány másik fõbb emberének is kiad részparancsokat, s a részekbõl hamarosan összeáll a teljes támadási terv. Visszamegy a ’Párduc farához, s onnan szemléli mindezek után a kereskedõhajót távcsövével. Mély harag ébred lelkében, mely mardosó tûzként lobban fel újra és újra, ha arra az átkozott emberre gondol, aki elvett tõle mindent amilye csak volt. -Egy embert fogok megölni életemben, és az te leszel, miután mindenedet elvettem tõled, ahogy te is elvetted mindenemet, ez lesz a veszted! Ó légy átkozott! –Gondolja magában, miközben lángoló szemeit le sem veszi a zsákmányról, ami egyre közelebb kerül a párduc vérszomjas karmaihoz.
|
|
|
Post by sora on Jun 29, 2007 14:10:19 GMT 1
*Fen a magasban, az árbocon ott érezte Sora most jól magát, bár ma nem ücsörgött az árbockosárban, s bár ha nagyon akarta volna a vitorlázattal foglalkozók közé beállhatott volna. De most jobb volt csak úgy lenni, hagyni hogy a szél hol lágyan körül ölelje hol megtépázza, elsodorva magával minden kellemetlen gondolatot és nem utolsó sorban még jobban összekócolja a már így is kócos szőke tincseket. Ám egyszeriben sürgés forgás keletkezett a hajón, ahogyan a látótérbe észlelhetővé vált egy kereskedő vitorlás sziluettje. Sora is meg nézte magának a hajót, néha még hunyorított is, de csupán egy szokványos kereskedő hajót vélt felfedezni benne. * ~Ezzel vége is a naplopásnak!~* Mosolyodott el gondolata közben, nyújtózott egy aprót, majd lemászott a fedélzetre, hogy a mai nap folyamán végre hasznossá tegye magát. Éppen neki állt egy társának segíteni aki a kötelek kusza gombolyagából próbált rendezett tekercset készíteni, mikor a kapitány parancsai ütötték meg fülét. Ösztönösen kereste tekintetével, talán azért hogy mindent halljon ami fontos lehet, akár egy kicsit is. S mikor Malasuerte magához intette, nem is késlekedett.* - Igen is!* Vágta rá némi gyermeki lelkesedéssel hangjában, s indult is teljesíteni a kapitány parancsát. Ami egyszerű volt, ám egy két hanyag kalóz ezt megnehezítette. De szépen lassan előkerültek csáklyák.* ~ Láncos golyó? Látom kapitányunk biztosra akar menni… Legalább is azt hiszem.~* Morfondírozott magában, még az előtte elhangzó parancson, miközben végezte a sajátját.*
|
|