|
Post by sora on Jun 3, 2006 20:37:20 GMT 1
Otello-szigetét körülvevő néhol sziklás, néhol homokpadokkal teli partvonulata. S persze azon helyek, melyek a mélyebb merülésű hajók számára kikőtésre alkalmas szakaszok is. Bár ezen helyeken kiköt is építettek. A kikötők mentén városok helyezkednek el, ez a kereskedelemnek köszönhető. De a part menén nem csak a városok képei tárúl az idegen elé, hanem a sziget igen buja növényzetű erdeje is.ői.
|
|
|
Post by sora on Jun 3, 2006 20:43:59 GMT 1
Nem is oly messze, de mégis biztos távolra Otello- szigetétől horgonyzik a Lopakodó párduc. Utolsó csatájában sajnos a szerencse ellenfeleik mellé állt, kiknek hajóján nem egy vagy két mágus volt, hanem hét. Méghozzá nem is gyengék, így a csatában a hajó szenvedte a legnagyobb sérüléseket. -De még így is győzöttek- Ez meg is mutatkozott, hisz a hajó bal oldala igen csak a szintmérő alá süllyedt – ennek oka az, hogy az oldalán hirtelenjében befoltozott lyuk tátong és a legtöbb burkoló gerenda végigrepedt. Amit befoltoztak egy repedést, újabb helyen kezdett szivárogni a víz. – eláztatva a raktérben szinte minden élelmet. S mivel a hajóval nem lehetett csatát vívni, egy lehetőség maradt. A zsákmányolt kis bárkával a legénység pár tagja, méghozzá azon férfiúk kik némi tiszta kelmében hétköznapi mesterembernek nézett ki partra szállnak. A hajó javításához szükséges anyagokért és élelemért. Így kiválasztottak öt főt, Billt – aki szinte suhanc kora óta, ezen hajón szolgált- Mirost- egy eléggé komisz és hírhedt késdobálót- Vén Rókát –már talán maga sem emlékszik, igazi nevére, de nem kora miatt mind inkább tapasztalatai miatt hívják így, s persze ravasz is, nevéhez illően. -és végezetül Sora. Nos igen az ötödik ember, hát ő egy igen nagydarab férfi lett volna, de nem találtak rá megfelelő öltözéket. S bármily jóindulat kevés volt ahhoz, hogy ágyékkötőben s egyéb kiegészítőivel egyetemben ne nézzék kalóznak. A nap már rég alábukott a horizonton mikor a négyfős csapat elindult, s míg a sziget felé hajóztak, igyekeztek minden a még harcra utaló nyomot eltüntetni. Aztán ahogy közelebb értek rendbeszették ruházatukat is. -Hé Sora, a kendőt ne felejtsd el, ezek a jó-népek még nem láttak ilyen szerzetet:- nyomta a fiú kezébe a kis kabinban hagyott vörös kendőjét és egy kis sapkát (olyan svájci sapka félét) is a Vén Róka. Sora átvette a kendőt és felkötötte, úgy hogy füleit tökéletesen eltakarja. -Hát igen és a farkad sem ártana elrejteni:- somolgott Bill, s persze mindenki, még az érintett is. Így felvett egy hosszabb kabátot. ~Ejh ha észreveszik, hogy nem vagyok normális nekem annyi-futott végig a gondolat agyán, miközben társaival partra húzták a kis vitorlás. Ami egyáltalán nem volt megerőltető a harcedzett férfiaknak, meg aztán a vitorlás is könnyű építésű, amolyan part közeli hajókázásra volt alkalmas. Mikorra elindulhattak a város felé már pirkadt, a kora hajnali csendes és különleges illatokkal fűszerezett tájon sétált a kis csapat Breage város felé.
|
|