|
Post by sora on Jul 14, 2006 15:56:24 GMT 1
A következő történések, nem kisebb meglepetést keltettek a 4fős társaságban. A két idősebb férfi merőn nézte a rongálók tevékenységét, s fura mozdulatot tettek. De rá kellet eszmélniük fegyvertelenek. Ez a gondolat Sora agyán is átfutott ~ Legközelebb fogadást kötök a megérzéseimre. Csak tudnám mire jó ez a vandálkodás?!!! ~ elmélkedett magában. Miros meg csak ciceget, és egyre fanyarabb képet vágott. Míg társai Mosseor és Cédrik párharcát figyelték, Sora a vörös köpenyes alak és egy másik figura cseréjére lett figyelmes. Bár egy pillanatra nézett oda, így nem látta pontosan mit is adnak át egymásnak. ~ Ez a fogadó tipikusan a „A látszat néha csal!” kategóriába tartozik.~ vonta le magában a következtetést. - Jó ez a kis párviadal!!- súgta társainak Miros. A többiek csak vállat vontak, Sora tekintetével a titokzatos köpenyes alakot követte. Amint nagy üggyel-bajjal igyekezet ebben a nagy felfordulásban az ajtó felé. Egyszer csak minden nemű bámészkodást egy ember érkezése szakította félbe. A férfi asztalukra eset, s a fa asztal nem bírván a hírtelen jött súlyt kettétört. Vén róka Bill és Miros elugrottak, illetve valami olyasféle mozgást végezete. De Bill lábát felsértette az asztal egyik törmeléke. Sora, nos szokása csapdájába került, sokszor előfordult, hogy lábait a szék lábába kulcsolta. S emígyen tett most is, így a férfi érkezésekor, de még az asztal kettétörése előtt ellökte magát az asztaltól és hátraesett. Nem ütötte meg túlságosan magát, de az ütéstől elsőre nem tudott megmozdulni és a tetejében fejéről is lecsúszott a kendő. Így aki a felfordulás hevében, felfigyel rá észreveheti korántsem szokványos macska füleit. S társai épp Bill lábát látták el.
|
|
|
Post by Leon Villioni on Jul 21, 2006 11:08:06 GMT 1
- Odanézz! - kiáltotta az egyik őr, aki épp egy székkel csapta volna agyon ellenfelét. Letette a széket. Mindenki abba hagyta a harcot, csak a két nagyhatalmú uraság nem. Mosseor és Cédric továbbra is egymást nyűtték, egyenesen fel a lépcsőn.
Te félve ücsörögsz a padlón, amint a sok ijedt vagy épp elszánt szolga téged bámul. Fejed fájlalod, de úgy véled rendbe lesz itt minden. Az őrök mindannyian egy lépst tesznek feléd. Előre láthatólag elkerülhetetlen lesz, hogy használd azt a híres fene nagy ügyességed. Bill láthatólag még alig bírja mozgatni a lábát, a többiek körbeállják. Csupán Miros szalad segítségedre. Megfogja kezed és felhúz a földről. Majd mindeketten megfordultok. A mocskos bagázs minden tagja rátok vigyorog, majd kezébe kapja a legközelebb található tárgyat. Egy korsó, egy üres üveg, egy seprű, egy piszkavas a kandallóból és egy székláb. Tehát öt férfi, s mind hevenyészett fegyverekkel markukban.
- Talán az ajtó felé...tereljük el őket, hogy Bill- ék is távozhassanak.- sugja oda bajtársad, majd fegyverei után beugrik a pult mögé. Eközben két férfi támad rád. Az egyik megpróbálja hozzádvágni üvegét, a másik pedig piszkavassal szúr feléd...
|
|
|
Post by sora on Aug 8, 2006 20:40:24 GMT 1
- Már csak ez kellet!- : nyögte ki nagy nehezen Sora még a földön feküdve, majd mikor összeszedte magát első meglepetéséből, felült. Meghökkenve nézet a rábámuló emberekre, elsőre nem értette mit is néznek, majd eszébe jutott a mellé leeső kendő. Tekintete egy pillanatra Bill- ékre terelődött. Majd maga melletti kendőért nyúl, eközben Miros megragadja és felsegíti a földről. ~ Eh! Ez aztán a szép mosoly! Sikeresen bajba sodortam a többieket~ gondolatai közben sorra vette a támadók újonnan szerzet fegyvereit. -Pazar! -: sóhajtott Sora, majd halva Miros tervét. Először az ajtóra majd társai felé pillantott:- rajtam nem múlik! ~ Úgy is engem szúrtak ki!~ eközben Miros már fegyvereiért is ugrott. S két bátrabb férfi már támadásba is lendült. Sora egy lépést hátrébb lépet, szemit kissé összeszűkítette, fülei -akárcsak egy macskának mikor támadni készül- lefelé simultak. Ajkai valamiféle játékos talán kisé gúnyos mosolyra húzódtak. Első ránézésre Sora a piszkavasat tartó férfit látta veszélyesebbnek, így hagyta hogy közel érjenek hozzá. A döfés elől kitért, lebukott alá, de mintha a támadók megérezték volna, hogy ki akarja őket gáncsolni odébb léptek. De Sora macska farka rátekeredet a piszkavasat tartó férfi lábára és sikeresen el is gáncsolta. S a nagydarab férfi beborult a mellette lévő székek közé. Az üveget tartó férfi meghökkent a pajkosan mozgó farok láttán, de támadását csak egy kis időre függesztette fel. A kezében tartott üveg kis híján eltalálta Sorat, de csak a szanaszét repülő szilánkok ejtetek kisebb karcolásokat rajta s támadóján egyaránt. Újabb támadást várva késszen állva helyezkedik el az ajtótól távolabb.
Eközben Miros is magához kaparintotta szeretett fegyvereit és Vén Róka segítségével Billék az ajtó közelébe férkőzhettek, hisz a legtöbben kivéve a két még mindég egymással küszködő férfit, mindenki a macskafülű kölyök mutatványát figyelte és támadásra késszen áltak.
|
|
|
Post by Leon Villioni on Aug 13, 2006 8:22:32 GMT 1
Miközben Billék az ajtó irányába vánszorogtak, Miros serényen osztotta ki társainak a fegyvereket. Tán még többet is mint amennyi volt.
A rádtámadók nem teketóriáztak sokat. A férfi, aki előbb üvegétől megválva, msot üreskézzel panaszosan pislogot, felkapta társa által elejtett piszkavasat. Fordított rajta egyet. - Gyertek kapjuk el, egy ilyen egyedért sokat megfizetnek a cirkuszba.- jelentette ki, az épp székek közül feltápászkodó őr. Rádvicsorított, majd ingujjait feljebb tűrte. - Azám, hagyjuk, msot az ellenségeskedést. Osztozunk, majd a pénzen, amit ezért a nyanvadt fenevadért kapunk. - jött az újabb számodra nem túl biztató beszólás.
Négyen mentek rád. Az ajtótól távolabb, már nem lesz nehéz dolguk a jólmegtermett őröknek. Könnyedén bekeríthetnek.
Miros is kapott feladatott, egy őr személyében, ki kezében egy széklábat markolt. Miros sosem szeretett veszélyes helyzetekbe kerülni, a kováspisztoly igen kövel állt a szívéhez. A mögötte lévő polcról lekapott egy pisztolyt, majd a lövedéket az őrbe eresztette. Az idő, mintha egy pillanatra megállt volna. A férfi hasát fogva pillantott föl a kalózra, majd összerogyott, mint eyy olcsó rongybaba. A többi szolga a puffanás hallattára magfordult és meredt szemmel próbálták fölfogni az eseményeket.
Számodra ugyancsak meglepő volt a történés, de tudtad, most jött el az az idő, hogy kikászálódj a négy őr kezei közül, mielőtt még nem késő...
|
|
|
Post by sora on Sept 7, 2006 10:19:06 GMT 1
Sora csak lopva pillantott Miros felé és megnyugvással töltötte el hogy bajtársai a menekülés biztos útjára léptek. Majd a nem messze álldogáló férfi kezében már ott is volt a piszkavas. ~Nem igaz hogy azt a nyamvadt vasdarabot!~ : dünnyögött magában. Eközben az elõzõleg sikeresen elgáncsolt férfi is kikecmergett a székek kusza halma alól. meghökkenve hallgatta röpke társalgásukat… - Nem vagyok vadállat akit csak úgy el lehet adni! : csattant fel kicsit hangosabban mint szerette volna, de támadói csak egy gúnyos vigyorra méltatták, eme mondatát. A fiú tekintete megtelt haraggal és a hozzá egyre közelebb érõ támadói láttán, leguggolt. Ez sokak számára a meghunyászkodás jele lehet. Ám, ez közel sem így van. Kiszemelte az egyik õr vállát, hogy ugrásában elõre segítse.
Billék eközben biztonságban, majd hogy nem akadálymentesen elérték az ajtót régi s újonnan szerzett fegyvereikkel. Már nyílott is a megmunkált fa ajtó…. mikor egy dörrenés hallatszott, majd egy ezt követõ tompa puffanás. Vén Róka és Bill is megálltak az ajtóban, visszanéztek nem e valamelyik társuk esett áldozatul a hideg fémgolyónak….
Sora is felkapta a fejét, s mellé még füleit is hegyezte. De látva az õt körülvevõ támadók döbbent reakcióját. Döntött! ~ Most vagy soha!?!~: ezzel a már elõre kiszemelt férfi felé ugrott, annak vállában megkapaszkodva sikeresen átugrotta. De az így is megdöbbent férfi most még inkább meglepõdött. S a taszítás erejétõl elvesztve egyensúlyát elesett magával rántva egyik társát. - Miros indulás!: kiáltott barátjának, mikor a pult elé ért. A kezében lévõ kendõt sebtében fejére kötötte s miután barátja elõtte megindult követte…..
|
|
|
Post by Leon Villioni on Sept 27, 2006 18:06:12 GMT 1
A menekülés minden részlete precízen végre lett hajtva- gondoljátok. Kivágódtok a kocsmaajtón, majd körülnéztek. Társaitoknak nyomát se látni, akár melyik égtáj felé pillantotok. Elõttetek a tenger hömpölyög, s hacsak nem képzelték magukat sellõnek a többiek, kizárt, hogy arra menjenek. A csónakot több órányi járóföldnyire húztátok partra, így hát arra se mehettek. Nincs más választásotok, mint innen a kikötõ sétánynak azon részérõl, ahol egy árva lélek sem jár megindulni a város irányába. Messzire nem juthattak, mivel Bill lába megroncsolódott. A kocsma elõtt hét darab ló van kikötözve. Mikor máskor jöhetnének jobbkor, habár lehet futva hamarabb eltudnátok rejtõzködni. Vágtába kezdtek.
Szemeitekkel fürkészitek a házakat, utcákat és a sikátor jellegû utcabeugrókat. Eközben mögöttetek Cédric emberei ugranak lóra. Lövéseket eresztenek meg felétek. A golyók célt vesztenek, de közlik veletek, hogy jobb volna kitérni a lovasok útjából.
Mellettetek fogadók sora húzódik. Az olcsóbb fajtából, ahogy azt mondani szokás. Végül is a tetõszerkezet megvan és az ablakok is gondosan be vannak deszkázva. Egy ilyen fogadó ajtaja mögött pillantjátok meg Vén Rókát, amint épp az Aranykakasban látott vörös köpenyes idegennel diskurál. Az ajtófélfa tövében pedig Billt, aki lábát fájlalja, miközben felétek int jelzésképp.
|
|
|
Post by sora on Oct 5, 2006 20:23:18 GMT 1
- Kijutottunk! De hol vannak a többiek?: kérdezte Sora, már-már a sikeres menekülés mámorától. - Mivel se nem válhattak madárrá sellővé meg végkép….: Miros elgondolkodott, majd mielőtt Sora ismét megszólalhatott volna, felkiáltott: Lóra! : ezzel mintegy felpattant a hozzá legközelebbi jószág hátára. - Mi re vársz kölyök?: kérdezte, de mire a kérdés végére ért már a fiú is az egyik ló hátán ült. Nem tétovázták vágtában indultak a város felé. - Hu azt a cifra nénikéteket még lövöldöztök is!: jegyezte meg Miros, mikor az első golyók elsüvítettek mellettük. - El kéne rejtőzni!: mondta Sora, de szeme már látta azt amit barátjáé még nem fedezhetett fel, vagy csak homályos pont ként. - Meg vannak Billék!!: a férfi bólintott, tudta a fiú messzebb lát, mint ő. Így már csak egy gondjuk maradta a nyomukban vágtázó nem épp nyugodt lélekjelenlétű üldözők. Miros az egyik alkalmasabb sikátorszerűségbe befordítja lovát, majd beljebb hirtelen megáll s Sora követi példáját. Szerencséjükre nem zsák utcát választot’tak’, leszálltak a lovakról, majd Miros jó nagyot vágott a farukra s azok ijedtükben tovább vágtattak amerre menni tudtak. - Meny elöl követlek!: súgta Miros, Sora már indult is engedelmesen mutatva barátjának az utat. S eddig úgy néz ki, megnyugvásukra lerázták üldözőiket. ~M erre is?~: elmélkedik Sora magában s egy pillanatra megtorpan, majd tovább megy. Egészen egy kisebb sikátorig vagy inkább résnek lehetne mondani mely a két romos ház fala között tátong. - Én átférek de te! Hát!!: nézet mosolyogva barátjára. - Kölyök ne húz fel….átférek!: inkább morogta mint mondta Miros, s mivel Sora jobbnak látta elindulni, utána ment. Sora ki is ért és Bill mellé osont akár egy macska, halk káromkodás hallatszik, de végül Miros is megérkezik kisebb faltörmelékkel tarkított ruhában.
|
|