|
Post by Leon Villioni on Jun 4, 2006 10:36:53 GMT 1
"-Aranykakas? Nem ajánlom, hogy odamenj. Azt hallotam a kocsma teli van vágott képű tolvajokkal és kapóskezű kalózokkal."
A kocsma a város legszélén áll, közvetlen a part mentén. Sokszor hallani, hogy az erkélyről embereket vágnak a vízbe. A tenger azon felén a hajók nem tudnak kikötni, mivel a vízben szerteszét elszórt sziklatömbök áztatják magukat. Az Aranykakas vezetője igen csak nagy hatalommal rendelkezik és biztos lehet benne az ember, ha a városban piszkos üzlet van készülőben, abban az ő keze is benne van. Fogadójában gyakran halálra vereti azokat, akik tartoznak neki. A kocsma ajtaja előtt két drabális méreteket öltő kidobó fiú áll, ha nekik nem tetszik az arcod, képtelen vagy bejutni.
|
|
|
Post by sora on Jun 4, 2006 12:17:11 GMT 1
A nap korongja már szinte egészében látszott a horizont fölött, vörös-narancssárgás derengésbe vonva a reggeli tájat. A négy fős csapat egy ház, avagy fogadó féleség körvonalait pillantotta meg. -Ej komáim, nem tudom ti, hogy áltok vele, de én egy falatot sem ettem mielőtt eljöttünk a Párducról, s ezt már jelzi a gyomrom is:- vezette elő panaszát Bill s mit, egy nyomatékot adva szavainak gyomra megkordultt. A többiek kissé somologtak. -Nem is te lennél….:- kezdet bele mondandójába Vén Róka, de Miros félbeszakította. -Nem tűnik túl barátságos helynek ily messziről, de az ilyen hely pont nekünk való.:- mosolyodott el és balját végighúzta kabátja alá rejtet tőrein-: És ne feledjük élelmet sem hoztunk magunkkal. -Akkor irány a fogadó:- zárta le a beszédet Bill. Így a kis csapat céltudatosan arra vette útjukat. Hamarosan oda is értek az Aranykakas fogadóhoz, Sora utánuk kicsit lemaradva kullogott. Nem szeretett idegen helyekre menni, de most nem volt választása. Hisz nem csak javításra alkalmas fa és egyéb szükséges anyagok kellenek, hanem kötszer és gyógyszer is. Mivel a hajó orvosa nem jöhetett el – talán most is valamelyik szerencsétlennek, ki a hajófenéken tartózkodott, próbálja megmenteni valamelyik végtagját-. Merengéséből az előtte álló Vén Róka széles háta, melynek figyelmetlensége véget neki ment, zökkentette ki. Melyre a férfi halk mormogással válaszolt, majd Bill mint rangidős szólított meg a két kint álló kidobó fiút. - Szép jó reggelt az uraknak!:- az idős férfi arcán ravasznak mondható mosoly jelent meg-: társaimmal-itt a mellette és mögötte álló hozzá képest ifjoncok felé bólintott.- megpihennénk itt és elköltenénk, ha lehet!, reggelinket is!:- a többiek biccentéssel kívántak Jó reggelt!, s mind, várakoztak be tehetik e lábukat a fogadóba. Amelynek kétes hírű vezetőjéről még nem igen hallottak, hisz elvből kerülték ezt a szigetet a rend és a kalózokkal szembeni ellenérzések miatt.
|
|
|
Post by Leon Villioni on Jun 4, 2006 14:54:41 GMT 1
A válasz nem jött egyhamar. A két őr tetőtől talpig végigmérte az idegeneket, majd az egyik egy orrszippantás után közölte: - Bemehettek. Amint beléptek a fegyvereket adjátok le a jobb oldalt ülő férfinak. A másik kidobó fiú eközben lapát tenyerével kinyitotta a tömör faajtót.
Ahogy beléptek, nem mindennapi látvány fogad. Az emberek csöndben iszogatnak az asztalnál, a csapos pedig mosolyogva vidáman szolgálja ki vendégeit. "Milyen lebuj az ilyen?" kérdezitek magatoktól. A falakon festmények, és vadak fejei díszelegnek. A terem telítve van asztalokkal. Nincs sok vendég, csak néhány alkoholista, aki fejét kezeibe hajtva próbál pihenni. Az egyik sarokban magas, gazdagon díszített ruházatot viselő ember ül és közben papírokat forgat kezében. Jobb oldalt egy kis pultnál áll egy apró termetű de úgyan akkor széles vállú fickó. - A fegyvereket le kell adni, pakoljanak ki mindent!- utasít titeket, majd ujjaival a pulton elkezd kopogni és vár.
|
|
|
Post by sora on Jun 4, 2006 18:42:59 GMT 1
~ Na, ezek elbambulnak még egy ideig. – gondolta Sora és próbált nem a vizslató szemekbe nézni. Majd ahogy engedélyt kaptak a belépésre, el is indultak, bár az ifjú fejében újabb gondolat fogalmazódott meg ~ Igaz ránézésre eszük nem sok, de erejük pótolja azt is! ~ ezzel a gondolattal nem csak ő volt így társai is hasonló elképzelésre jutottak a két kidobóval szemben. Ahogy szépen behaladtak az ajtón Miros mormogását lehetett hallani ” Még hogy leadni a fegyvereket, az én kis kincseimet”, igaz nem csak ő morgolódott. Hisz belépvén inkább azt hitték valami úri puccos helyre tévedtek, na igen a látvány azért ezt a túlzást annyira nem engedte meg. De a hely csendje gyanút ébresztett a kis csapatban, fölleg úgy hogy megfosztják őket a többé-kevésbé védelmükre szolgáló fegyverektől. Bill lép elsőnek a pulthoz és adja át két réginek látszó mordályát, majd őt követi a Róka, aki szintén két pisztolyt tesz le, és hozzá teszi kisebb kardját, de bizalmatlanságát kifejezve elővesz egy bőrszíjat és összeköti vele fegyvereit. Sora is odaadja egyik tőrét, a másik a Lopakodó Párducon hagyta. Ez volt a szokása ki tudja miért!?! S végül Miros is szétnyitotta kabátját és levette késtartóját, mely átszelte mellkasát, nézése csöppet sem tartozott a kedvesebb pillantások közé- talán oroszlán néz, így áldozatára mielőtt átharapja a torkát-, s végül hanyagul mintegy odavágja a fegyvereket valami, erre rendszeresítet szekrénybe teszi el. -Ha egy is eltűnik vagy akár megsérül, ígérem rosszabb lesz, mint a pokolban! – s bár nagymondó ’ki ha én nem ficsúrnak’ tűnik, nem az közelről sem. Talán még a legjobb barátjának is átvágná a torkát, ha szeretett tőreivel történne valami. -Hé Sora :- folytatta Miros suttogva, az említett felé fordította a fejét:- valami zavar? Mert ha nem fékezd azt a…! –elhallgatott, mert egy vendégnél épp most telt meg a befogadóképessége, s az amint az imént meg egész este magába öntött visszakívánkozott a napvilágra. - Nem tetszi az a díszes ruhát viselő alak, ott a sarokban:- csak szemével intett a férfi felé, s hallotta barátja dünnyögését. Aztán ahogy Bill és a Vén Róka helyetfoglaltak egy még szabad asztalnál, Sora és Miros is leültek. -Csapos! Három korsó sert és legyen egy korsó tej vagy víz, amijük van!- emeltebb hangon közölte a rendelést Vén Róka. A tej szó hallatán azoknak, kik mondhatni éberebbek voltam kissé gúnyos mosoly jelent meg ábrázatukon. Sora meg tudta menyire kínos ez, de belátta, nem bírja az alkoholt kis mennyiségben sem. S most nincs szükség egy macskafülekkel rendelkező suhancot kergetni, vagy épp megmenteni a cirkuszi látványosággá válástól. Eközben a csapost ki is hozta, amit az ismét kért tőle az úr. - Egy szóra még! Hol találunk jó pénzért hajófenéknek való fát! És egy ispotályt??- tette fel a kérdést a Róka.
|
|
|
Post by Leon Villioni on Jun 5, 2006 9:32:31 GMT 1
- Fa, ispotály?..Hmm...Mosseor, a kocsma vezetője, akármit megszerez maguknak, persze ha csak nem akarnak napokig kajtatni a városban a megfelelő anyagok után?- mondta, és széles vigyort varázsolt arcára. - Ha gondolják, holnap találkozhatnak vele. Megfelel?- kérdezte. Eközben a háta mögött egy szépséges nő ténykedett. Majd miután végzet, kifordult a pult mögül és fatálcáján az asztalotokhoz vitte az italokat: 3 korsó sör, és egy pohár tej. - Ezt nézzétek meg! Ilyen gyönyörű teremtéseket ritkán látni. - jelentette ki Bill, miközben a pult mögé igyekvő hajadont leste meredt szemekkel. - Másra is figyelhetnétek fiúk.- mondta Vén Róka és sörös kupjával a sarok felé bökött, majd tovább emelve bele is kortyolt.
Valóban, a sarokba egy újabb ravaszképű ember érkezett. A már asztalnál ülő férfinál kicsit alacsonyabb, na meg az öltözéke is rongyosabb. Egykor fehér ingje fölött egy udvari felöltőt viselt. Fekete bőrnadrágot hordott, melyet egy csatos övvel fogott derekára. Övén 2 meghízott szütyő csörömpölt. Sebhelyes arcából sejthető volt, hogy nem csak az udvari talpnyalásból szerezhette pénzét. Hosszú barna ápolatlan haja válláig lógott. Leült az asztalhoz, majd tanácskozásba kezdett a férfival, aki az előbb nézegetett papírokat msot az ő figyelmébe ajánlotta.
|
|
|
Post by sora on Jun 5, 2006 19:13:07 GMT 1
- Köszönjük, hát ha igaz jobb egy napot várni , mint akár többet! Megvárjuk Mosseor urat! :- szögezte le Bill végül, ő is nekilátott korsójának kiürítéséhez. - Nézzétek a jó öreg Billt, már nem is éhes most hogy csinos fehérnépet látott. Na de míg fog szólni Molly:- kezdete Miros az incselkedést, de Bill rosszalló tekintete és Vén Róka megjegyzése ennek befejezését jelentette. Bár az asszony pnevének puszta említése is valami féle riadalmat, kényszeres menekülést váltott ki a férfinépből. Hát igen megtermett vérbeli kalóz asszonyság volt. Igaz mára felhagyott a tengeri csatákkal, s most a Mortee szigetén lévő kis kocsmájában vívja csatáit a részeg férfiakkal és a nyavalygó kéjhölgyekkel. - Na mit hall a mi csupafülünk?:- szögezte Vén Róka a kérdést az éppen tejébe kortyoló Soranak. A fiú még ivott egy kortyot, majd letette a poharat. - Nem hallok semmit ettől a kendőtől- de ahogy Bill ránézet, mintha tudta volna ifjú barátja füllentett egy kicsit- Jól van- jól van valami térkép vagy levélről van szó, annak a felhasználása vagy valami hasonló, de ennyi… - Jól van, no!- Bill gyengéden hátbaütögette a fiút, aki ettől majdnem férrenyelte az újabb korty tejet. A többiek szinte mondhatni fapofával ültek, ők már megszokták az eféle jeleneteket. Csak most nem Mortee szigetén voltak, hol többé kevésbé biztonságban volt az életük. - Na jó! Tehát maradunk, de amiért ide betértünk az el lett felejtve.- dőlt hátra a székén Miros, s lopva megleste a ténykedő hölgyet(ket), s fura k kissé kéjes mosoly kezdet megjelenni, amúgy szinte mindég rideg arcán.. - Igazad van hé csapos mi mára az ajánlata, már ami a reggelit illeti? Valamint ha már megvárjuk azt a Mosseor-t szobát kaphatunk e?- a kérdező ezúttal Vén Róka volt, s míg várták a választ, lassanként elfogyasztották italaikat. S fél füllel a nagy valószínűséggel piszkos ügyleteiket folytató férfiakat figyelték.
|
|
|
Post by Leon Villioni on Jun 6, 2006 14:59:15 GMT 1
- Szobát természetesen, 80 arlusz fejenként egy éjszakára. Ha reggelit is parancsolnak akkor 1 arany 15 arlusz.- jelentette ki a köpcös fickó a pult mögött.
Az asztalnál eközben te a következőeket hallod a sarokból: - nemesi ház...Lady Olivia...pince járat. - csupán pár dolgot, amiből nem lehet levonni túl nagy következtetéseket. Alighogy elhangzanak ezek a szavak, a két őr aki az ajtó előtt állt, most becsapódik az ajtón ésa következőket mondja: - Cedric Magou egy féltucatnyi emberével közeledik.- A név hallatára többen felugranak az asztaloktól és a hátsó kijárat felé iszkolnak. A sarokból a két férfi is sietősen az emelet felé indul.
|
|
|
Post by sora on Jun 7, 2006 20:23:12 GMT 1
Az öreg Bill elgondolkozik, közben szokáséhoz híven hümmög. Azt összesúg társaival, s végül leadja a rendelést: - Nos akkor négy főre reggeli és egy éjszakára két szobát!:- ezt követően megissza söre maradékát és hátradől a székében. - Biztos jó lesz így?:- kérdi Sora, de társai csak vállat vonnak. Jelezvén már döntöttek, és ez a döntés, csak valami veszélyes helyzetben másítható meg.:~ Sejtettem Vén Róka meg Miros visszamegy a ladikra, én meg bah maradhatok itt! – morgott magában. S eközben újabb hangfoszlányok ütötték meg füleit, amik már igen csak szabadulni vágyódtak a kendő szorításától. - Na mond!:- jelentette ki Miros, látva a kölyök arckifejezését. - Semmi különös, de most valami hölgyről meg pincebejáratról beszélnek a sarokban ülők:- halkan mondta, hogy csak az asztalnál ülök hallhassák. Épp Vén Róka akart belekezdeni a mondandójába mikor berohant a két kidobó legény. A kis csapat figyelmét ők és az általuk közölt tények hatása kötötte le. De nyugton maradtak, hisz nem követtek el semmi törvénybe ütközőt, legalábbis az elmúlt három - négy napban. Sora sóhajtót egyet, s kíváncsian várta mi fog történni, na meg aztán kissé nyugtalanította, hogy Miros mind gyakrabban tekint fegyverei felé.
|
|
|
Post by Leon Villioni on Jun 10, 2006 15:12:11 GMT 1
Az imént beszaladt őrök, helyet foglalnak egy asztalnál, majd gyanútlan tekintettel elkezdenek kátyalapokat osztani egymásnak. Közben azt figyelik, az embereknek sikerült e időben eliszkolniuk. A csapos a mellette álló hajadonnal a pultot kezdik törölgetni, és közbe vigyorogva beszélgetnek, valami értelmetlen témáról. A lényeg, hogy ne tűnjön fel semmi különös annak a Cédric- nek- gondoljátok.
A kocsma előtt lovak nyerítése hallatszódik, majd hét dobbanás. Néhány pillanattal később, egy keménykötésű alak toppan be. Háta mögött hat pisztolyos embere követi. - Szép jó napot mindenkinek- szólal meg mély hangján. Szavai a terem egészét bejárják.- Mindenki maradjon a helyén, ha jót akar magának.- szögezte le, majd a pulthoz lépett. Három ember az ajtó előtt maradt, másik három pedig elindult az emelet felé.
A csapos a kiszolgáló lányfülébe suttogott valamit, aki azon nyomban az emelt lépcsői felé vette az irányt. - Ez a kocsma még mindig bűzlik a alvilági ügyektől. - mondta a csaposnak Cédric.- Miben üzletel mostanság Mosseor?...és hol van most ő?- kérdezte és pisztolyát a pultra fektette. A feszült csöndben, mindenki a csapost figyelte, kinek arcán egy apró izzadságcsepp futott végig.
|
|
|
Post by sora on Jun 10, 2006 18:16:33 GMT 1
A négy fős kis csapat halványan elmosolyodott az örök gyors „gyanútlanul kártyázunk” hadműveletén. Bár Miros mosolya inkább olyan volt, mint aki orra alá egy bomló húscafatot tartottak. De mind érdeklődve figyelték a történteket, majd hallották a lovak nyerítését és a hét dobbanást. - Tehát hét!:- szögezte le Miros:- Ha itt lennének… - Ugyan már kibírsz még egy fél órát nélkülük:- szakította félbe a férfit Sora, hisz tudta barátja most kezdet volna bele a tizenhárom tőr ajnározásába, s ez nála legalább harminc különféle dicsérő szó lett volna. Persze a féri tekintete nem sok jót ígért a kölyök számára, de ezt is megszokta már. Vén Róka meg Bill csak somologtak. Majd ahogy belépet Cédrik hat fegyveres csatlósával egyetemben, figyelmüket rájuk összpontosították. Szinte egy emberként köszöntek „Szép jó napot”tal, ami várható volt Cédrik köszönése utáni megjegyzésére, Miros még durcásabb lett és elkezdett dobolni a padlón jobb lábával. - Bill nekem nem tetszik ez az egész, azok ott –szemével az ajtónál álló két férfi felé int- elzárják a menekülési utat :- súgta Sora a mellette ülő férfinak, egyre kevésbé érezte magát biztonságba. - Nem lesz semmi gond kölyök! De hogy nekünk is egy ilyen khm. Bűnbarlangot kellett kifognunk!:- csóválta a fejét Bill, de arcán enyhe mosoly ült ki. - Ez a mi szerencsénk! :-hajtotta fel Vén Róka utolsó korty sörét, majd súgva hozzátette:- Egy kis jó hazai rumnak jobban örülnék! De mind reménykedtek, hogy ennek az úrnak,- aki nagy valószínűséggel a helyi rendfenntartók közé tartozhat- nem szúrnak szemet.
|
|
|
Post by Leon Villioni on Jun 15, 2006 13:48:30 GMT 1
- Itt vagyok.- hallatszott a válasz, az emeleti lépcsőről. - Mit akarsz már megint itt Cédric.?... akárhogy is nézed, ez a kupleráj már rég kikupálódott, s amint láttod elég takaros helyé varázsoltam.- jegyezte meg Mosseor, miközbe a fokokon lejebb lépdelt. Hosszú szőke haja lapockájáig ért. Arcvonásai erőteljesek voltak, kék szemei ravasz tekintetet kölcsönöztek neki. Kék inget, és aranyszínű mellényt vislet, lábán fekete bőrcsizma csillogott. Az összhatás mindenkiben alárendeltségi érzést keltett, illetve majdnem mindenkiben... - Messziről érezni, hogy itt nincs minden rendben. - jegyezte meg Cédric. - Hmm...- gondolkozott el Mosseor, szája szélén halk mosoly jelent meg. Mikor észrevette a pulton heverő pisztolyt így szólt: - A fegyvereket le kell adni te is tudod, miért nem vettétek el tőlük?. kérdezte, de a rendfentartó csak nevetett ezen. Az emeletről a három elveszett őr érkezett meg. A hangulat egyre feszültebbé vált, valami készülődött, és ezt ti is jól tudtátok.
|
|
|
Post by sora on Jun 16, 2006 15:02:15 GMT 1
Sora a hang hallatán a lépcső felé fordította tekintetét, társai, Hm… vén Róka és Bill épp sutyorogtak valamit, valószínűleg valami estleges szökési, menekülési tervet dolgoznak ki épen. Miros, ő pedig halkan az orra lat motyorászott, de Sora hallotta a különféle ékesszóló, s a nyelvek fura keverékén elhangzó szitkokat, kissé el is mosolyodott. Mikor meglátta a lépcsőn lefelé tartó Mosseor-t, végig nézett rajta. ~ Ejh ez aztán a kirívó öltözködés. – gondolatain ez és ehhez hasonló gondolatok futottak át. ~ Kikupálta mi, hát lehet hogy belső kinézetre nem szokványos bűnbarlang, de az emberek már…..El akarok innen tűnni.! ~ morgolódott magában. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát, nem csak az egyre érezhetőbbé váló fezsültség miatt. Hanem már igen csak kezdte zavarni a kendő, meg hát a cipő is – mert hát ő főként mezítláb szeret mászkálni. Társai halványan mosolyogtak a fiú mondhatni durcás arckifejezésén, de maguk is nyugtalanok voltak, bár ezt, sokévi tapasztalataiknak köszönhetően teljesen leplezni tudták.
|
|
|
Post by Leon Villioni on Jun 24, 2006 19:49:36 GMT 1
Cédric testőrei sora léptek a pulthoz és adtál le fegyverüket, páran már ingujjukat is elkezdték felhajtani. Mosseor a lépcső felé hátrált, a kártyázó emberei felálltak, majd Mosseor védelme érdekében ők is a lépcsőhöz léptek. Rajtatok kívűl, csupán a sarokban molyolt még egy idegen, kinek arcát csuklya takarta. Hosszú vörös köpenye, pedig egész testét takarta, de még így is megmondható volt, hogy nem túl magas és nem is széles vállú egyén. Lábán vörös csizmákat viselt, melyek a fegyverletétellel járó csörgés- csattogás közbe csöndesen kopogtak. AZ asztalon egy üres üveggel játszadozott.
Csapatotokból egyedül te lettél figyelmes arra, hogy a lépcső tetjén három ember várakozott nesztelen. Mind Mosseor emberei voltak. Talán társaid nem is láthatták volna, hisz te üldögélsz legközelebb a lécsőhöz... így a kibontakozó feszültség és feltehető harc helyszínéhez is. A fegyverlelételt befejezték. Habár Cédric ledta kovás pisztolyát ennek ellenére oldalán még mindig ott csüngöt vívókardja, melyet egy pillanat alatt elő is rántott. A csapos a pult mögött talált magának fedezéket...
|
|
|
Post by sora on Jul 4, 2006 20:47:52 GMT 1
~ Itt valami készül ez biztos … ~ töprengett magában, miközben Cédrik emberei sorra egymás után leadják fegyvereiket, bár vezetőjük. Nagy valószínűséggel nem akar teljesen védtelen maradni, kardját magánál tartja. Miros a rajtuk kívül még a fogadóban maradt vörös köpenyes és csizmás alakot fikszírozta, aki ugyancsak ütemesen dobolt a lábával a padlón mint ő. Sora a vélhetőleg alacsony alakot már akkor szemügyre vette mikor, a többi egyén távozot. - Chö mi a frász játszik ez azzal a korsóval – jegyezte meg Miros, csak úgy maga elé úgy hogy csak asztaltársai hallhassák. Akik közül ketten elmélyülten sutyorogtam, meg sem hallva a megjegyzést. Sora tekintete pedig Mosseor és emberei felé vándorolt, és ahogyan halad felfelé a lépcsőn észrevette a tetején várakozó három férfit. Egyre növekvő balsejtelme beigazolódni látszott. ~ Ebből baj lesz … ~ de mielőtt gondolatmenetét tovább fűzhette volna, Cédrik már vívókardját előrántotta. Erre a mozdulatra társai is felfigyeltek, s várták az esetlegesen kibontakozó harcot. Sora tekintete a lépcsőnél állókra vetődött, s kezdte felkészíteni magát lelkiekben, hogy ha kell egy macska ügyességével térjen ki az esetleges eltévedt golyók vagy eleső emberek elől.
|
|
|
Post by Leon Villioni on Jul 12, 2006 12:05:57 GMT 1
Cédric nem habozott sokáig. Pengéjén forgatott egyet, majd a feje fölött csüngő festménybe vágta. Emberei a kocsma többi műtárgyához és értékes darabjaihoz szaladtak, majd vadul a földhöz csapkodták azokat. Mosseor testőrei eközben a rongálóvárosőröket ütötték vágták. A lépcsőről újabb testőrök futottak le. A csapzott hajú udvarból való fickó is előkerült. A vöröscsizmás idegenhez lépett, majd a térképet a kezébe nyomta és oldalán lógó tömött pénzesszütyőket is asztalára dobta. Madj távozott az ajtón kerszetül, amit ebben a fene nagy verekedésben közelsem volt túl egyszerű megközelíteni.
Eközben Mosseor maga is kardot rántott. Bal kezét hát mögé rakta, a kardját Cédric irányába helyezte, lábaival pedig valamiféle vívó állást vett fel. Támadásba lendült. Kardjával a levegőben körkörös mozdulatokat tett emgtévesztve ellenfelét, de ez korántsem volt olyan egyszerű. Cédric, minthogy a városőrség csapatainak egyik vezetője volt, maga is kiválóan ki lett képezve. Számotokra a harcuk felettébb izgalmasnak bizonyult, mindaddig, míg egy verekedő egyén asztalotokat kettéhasítva közétek nem huppant...
|
|